Az eltévedt demokrata

 Itthon teljesen félreértelmezik a szólásszabadságát; főleg a magát nemzetinek tituláló kormányerő, akiknek a Gulácsi nyilatkozat úgy a torkukon akadt, hogy még Hrutkát is kidobták miatta. Ugyanis Petry Zsoltnak nem sérült a szabadsága: szabadon kimondhatta gondolatait. De hibázott, mert nem ellenőrizte az interjút és/vagy nem figyelt arra, hogy kihangsúlyozza, hogy a magánvéleményét mondja, mint Petry Zsolt és nem úgy nyilatkozik, mint a Hertha BSC egyik vezetője, a kapusedzője. Keveredett, és a riportot kívülállóként végig olvasva valóban nem válik ketté a Herthát képviselő kapusedző és Petry Zsolt magánember véleménye. Márpedig azzal mindenki tisztában van, hogy egy vállalati kultúra része, hogy osztozunk bizonyos, a vezetők által jóváhagyott értékekben, vagy legalábbis nem lázadunk ellene nyíltan. Az államtitkár nem mehet nyíltan szembe a miniszterelnök értékeivel, különben nem sokáig államtitkár; egy egyenjogúságot hirdető szervezet vezetője nem lehet nyíltan homofób vagy rass...

 Nagy felfordulás lett abból, hogy a vezető amerikai közösségi média oldalak száműzték Donald Trump távozó amerikai elnököt azután, hogy az elnök szavain felbuzdult csőcselék randalírozott a Capitolium épületében. Vajon ez sérti a szólásszabadságot? Tény, hogy a szólásszabadság azt jelenti, hogy megjelenhetnek a médiában azok a vélemények is, amikkel az ember nem ért egyet. Tény, hogy a szólásszabadsága illeti azokat is, akik szélsőséges véleményeket fogalmaznak meg. De vajon a szólás szabadsága használható egy olyan platformra, egy magáncégre, mint a Twitter (Facebook, YouTube...)? Ha hagyományos médiumokból indulunk ki, ott sem lehet csak úgy megjelenni a gondolatainkkal. Ha én írok egy levelet közlésre a New York Times-nak vagy a Magyar Nemzetnek, akkor csak egy leszek a napi több százezer levélből, pont ekkora lesz az esélye, hogy megjelenik. A többit az adott lap tulajdonosa, a tulajdonos által kinevezett főszerkesztő intézi: ők döntik el, hogy melyik újságír...

  Mint a fickó – elnézést, de nincs rá más szó – befingik a szobába, majd ki slisszol onnan: ilyen Demeter Szilárd viselkedése. Sorosozik egyet, szítja az amúgy sem szűnő gyűlöletet, majd hirtelen, mintha magába szállna, visszavonul. “Pardon” – mondta, mintha csak a lábára lépett volna valakinek a villamoson csúcsidőben. Csak hogy ez kevés. Miután közzé tették és felkapták, nem lehet meg nem történté tenni egy publicisztikát. Miután Izrael tiltakozott, a zsidó szervezetek megsértődtek, már nem lehet kiradírozni a cikket. Mint amikor valaki a szobába fingik, s utána kislisszol az ajtón. A szag itt maradt, a kár megtörtént. Olyanokat is sikerült Demeter Szilárdnak maga, a Fidesz és Magyarország ellen hangolnia, akiket nem szeretett volna. Sőt fokozni is sikerült azzal, hogy sikerült olyanokat írnia, hogy egyeztetett korábban a zsidó barátaival, akik egyet érettek vele. Ha ezek a barátok tényleg léteznek, akkor vagy nem barátok, vagy nem zsidók – ám mindenképp hülyék. Mert ezzel a cik...

Szomorú hétvége ez. Magyarország legnagyobb független szerkesztősége, az Index.hu egy emberként állt fel és mondott fel a lapnál. Az elmúlt hetek pörgős eseményeit tekintve nem véletlenül. Zugügyvéd sztori Én szívesebben láttam volna Bodolai László lemondását. Nem kétlem, hogy ő csak jót akart - de a mondás szerint a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A végén látszott, hogy elfogyott, nem elég tökös a lap egyben tartásához. Ha jól sejtem, a helyzet nem egyszerű. Ahogy a töredék foszlányokból összeraktam, a lapot az a bevétel tartja el, amit az Inda Média Csoporttól kap, ugyanakkor a lapot tulajdonló alapítvány tartozik ugyanennek a csoportnak. Ráadásul most ebben a koronavírusos helyzetre hivatkozva az Inda kevesebbet számol el az Index felé - gyakorlatilag a NER vezette gazdasági társaság átkarolta és fojtogatja a céget. Bodai csak ezt a helyzetet akarta megoldani. Mennyire valós ez? Magyarország legnagyobb látogatottságú portálja tényleg annyi hirdetőt vesztett, hogy g...

Én nem ismertem személyesen Bogdán Lászlót, egyszer ha találkoztunk. Ettől még figyeltem, hallgattam előadásait, szerepléseit, figyeltem tetteit. Egy jobb világért küzdött, egy teljesebb, szabadabb világért, amiben egyszerűen jobb élni.  Küzdött az előítéletek ellen. S bár volt olyan, amikor maga is inkább festette magát, tény hogy élte nagyobbik részében az ország lelkéért harcolt: az embereket a maguk teljességében ítéljék meg és a csoportok - legyenek társadalmiak, nemzetiségiek, politikaiak - és számoljanak le az előítéleteikkel a más frakciókba tartozó emberek felé. Nem egyszerűen a cigányság elismerésért, hanem minden ember elfogadásáért, lelkéért akart harcolni. És ezért nem csak magyaroknak beszélt a cigányokról, hanem a cigányoknak a magyarokról, sőt mindenkinek az életről, a felebarátról, az embertársról. Bosszantotta az igazságtalanság, bosszantotta, ha a vezetőik kihasználják a csoportokat, legyenek azok az ORÖ, az önkormányzat, az állam, vagy pártok vezetői. Nem egyszer bo...

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...