Ugrás a fő tartalomra

Szólásszabadság a trumpistáknak is jár

 Nagy felfordulás lett abból, hogy a vezető amerikai közösségi média oldalak száműzték Donald Trump távozó amerikai elnököt azután, hogy az elnök szavain felbuzdult csőcselék randalírozott a Capitolium épületében.

Vajon ez sérti a szólásszabadságot?

Tény, hogy a szólásszabadság azt jelenti, hogy megjelenhetnek a médiában azok a vélemények is, amikkel az ember nem ért egyet. Tény, hogy a szólásszabadsága illeti azokat is, akik szélsőséges véleményeket fogalmaznak meg.

De vajon a szólás szabadsága használható egy olyan platformra, egy magáncégre, mint a Twitter (Facebook, YouTube...)?

Ha hagyományos médiumokból indulunk ki, ott sem lehet csak úgy megjelenni a gondolatainkkal. Ha én írok egy levelet közlésre a New York Times-nak vagy a Magyar Nemzetnek, akkor csak egy leszek a napi több százezer levélből, pont ekkora lesz az esélye, hogy megjelenik. A többit az adott lap tulajdonosa, a tulajdonos által kinevezett főszerkesztő intézi: ők döntik el, hogy melyik újságíró melyik cikke jelenik meg a platformon.

Persze a papír nem válogat, bármit rá írhatunk. Ugyanakkor ha az a papír az én házam oldalán van - uram bocsá' legyen már jogom meghatározni, hogy ki és mit ír fel arra a papírra.

Szóval mi a Twitter? Egy magán cég, amely üzemeltet egy médiumot, vagy egy platform? Újság vagy papír?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásával azok is adósak, akik most fennhangon kritizálják Donald Trump kizárását a közösségi médiából, Angela Merkeltől dr. Koltay Andrásig. Ettő függ minden további megközelítés.

Ha közös, cégfüggetlen értékeket határoznak meg, közös irányelveket állítanak fel, akkor nincs az a bizonytalankodás, szerencsétlenkedés, ami Trump körül kielakult az elmúlt négy évben.

Igen ám, de ki tegye ezt meg? A techcégeknek kell a világ 200 országához igazodniuk - például meghajolni Kína előtt - vagy az emberiségnek egyszer sikerül, ami sosem: egy globális szabályozást, nemzetek feletti ellenőrzéssel megvalósítani?

Ez pont Kína miatt nem fog megvalósulni. Bár én elégedett lennék azzal is, ha a fejlett világban lenne ugyanaz a sajtószabadság fogalma.

Az igazság az, hogy egy átlag twitterező, mint jelen sorok írója, valószínűleg a negyedét sem engedhette meg volna, míg Trump sorsára jut. Örvendetes, hogy legalább utólag és ellentmondásosan, de lépni mertek a tech cégek.

Ráadásul ez nem is igazán nagy cenzúra. Donald Trump továbbra is tarthat sajtótájékoztatót (még egy napig) és arról szabadon írhatnak beszámolókat a Twitterre. Donald Trump neve nem lett tiltott szó, nem kell hallgatni róla, neve nem stigma, csak a a hangereje csökkent a rég szükséges mértékben. Ha Donald Trump akarna, most is bekerülhetne a médiába, csak egy játékszert vettek el tőle.

Összefoglalva: a szólásszabadság egy fontos alapérték, ami az olyan szélsőséges ostobáknak is jár, mint Donald Trump és hívei. Ugyanakkor ez a szabadság nem végtelen, nem terjedhet ki a demokráciák lerombolására, és az alapértékeink megkérdőjelezésére. Ráadásul, mint oly sok mindenben, itt is a technika a jog előtt jár száz évvel: fogalmunk sincs, hogy a platformszolgáltatókra hagyományos médiumként, vagy platformként tekintsünk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...
216 megjegyzés
További információk

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...
33 megjegyzés
További információk

Gázok

  Mint a fickó – elnézést, de nincs rá más szó – befingik a szobába, majd ki slisszol onnan: ilyen Demeter Szilárd viselkedése. Sorosozik egyet, szítja az amúgy sem szűnő gyűlöletet, majd hirtelen, mintha magába szállna, visszavonul. “Pardon” – mondta, mintha csak a lábára lépett volna valakinek a villamoson csúcsidőben. Csak hogy ez kevés. Miután közzé tették és felkapták, nem lehet meg nem történté tenni egy publicisztikát. Miután Izrael tiltakozott, a zsidó szervezetek megsértődtek, már nem lehet kiradírozni a cikket. Mint amikor valaki a szobába fingik, s utána kislisszol az ajtón. A szag itt maradt, a kár megtörtént. Olyanokat is sikerült Demeter Szilárdnak maga, a Fidesz és Magyarország ellen hangolnia, akiket nem szeretett volna. Sőt fokozni is sikerült azzal, hogy sikerült olyanokat írnia, hogy egyeztetett korábban a zsidó barátaival, akik egyet érettek vele. Ha ezek a barátok tényleg léteznek, akkor vagy nem barátok, vagy nem zsidók – ám mindenképp hülyék. Mert ezzel a cik...
Megjegyzés küldése
További információk