Nagy felfordulás lett abból, hogy a vezető amerikai közösségi média oldalak száműzték Donald Trump távozó amerikai elnököt azután, hogy az elnök szavain felbuzdult csőcselék randalírozott a Capitolium épületében.
Vajon ez sérti a szólásszabadságot?
Tény, hogy a szólásszabadság azt jelenti, hogy megjelenhetnek a médiában azok a vélemények is, amikkel az ember nem ért egyet. Tény, hogy a szólásszabadsága illeti azokat is, akik szélsőséges véleményeket fogalmaznak meg.
De vajon a szólás szabadsága használható egy olyan platformra, egy magáncégre, mint a Twitter (Facebook, YouTube...)?
Ha hagyományos médiumokból indulunk ki, ott sem lehet csak úgy megjelenni a gondolatainkkal. Ha én írok egy levelet közlésre a New York Times-nak vagy a Magyar Nemzetnek, akkor csak egy leszek a napi több százezer levélből, pont ekkora lesz az esélye, hogy megjelenik. A többit az adott lap tulajdonosa, a tulajdonos által kinevezett főszerkesztő intézi: ők döntik el, hogy melyik újságíró melyik cikke jelenik meg a platformon.
Persze a papír nem válogat, bármit rá írhatunk. Ugyanakkor ha az a papír az én házam oldalán van - uram bocsá' legyen már jogom meghatározni, hogy ki és mit ír fel arra a papírra.
Szóval mi a Twitter? Egy magán cég, amely üzemeltet egy médiumot, vagy egy platform? Újság vagy papír?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásával azok is adósak, akik most fennhangon kritizálják Donald Trump kizárását a közösségi médiából, Angela Merkeltől dr. Koltay Andrásig. Ettő függ minden további megközelítés.
Ha közös, cégfüggetlen értékeket határoznak meg, közös irányelveket állítanak fel, akkor nincs az a bizonytalankodás, szerencsétlenkedés, ami Trump körül kielakult az elmúlt négy évben.
Igen ám, de ki tegye ezt meg? A techcégeknek kell a világ 200 országához igazodniuk - például meghajolni Kína előtt - vagy az emberiségnek egyszer sikerül, ami sosem: egy globális szabályozást, nemzetek feletti ellenőrzéssel megvalósítani?
Ez pont Kína miatt nem fog megvalósulni. Bár én elégedett lennék azzal is, ha a fejlett világban lenne ugyanaz a sajtószabadság fogalma.
Az igazság az, hogy egy átlag twitterező, mint jelen sorok írója, valószínűleg a negyedét sem engedhette meg volna, míg Trump sorsára jut. Örvendetes, hogy legalább utólag és ellentmondásosan, de lépni mertek a tech cégek.
Ráadásul ez nem is igazán nagy cenzúra. Donald Trump továbbra is tarthat sajtótájékoztatót (még egy napig) és arról szabadon írhatnak beszámolókat a Twitterre. Donald Trump neve nem lett tiltott szó, nem kell hallgatni róla, neve nem stigma, csak a a hangereje csökkent a rég szükséges mértékben. Ha Donald Trump akarna, most is bekerülhetne a médiába, csak egy játékszert vettek el tőle.
Összefoglalva: a szólásszabadság egy fontos alapérték, ami az olyan szélsőséges ostobáknak is jár, mint Donald Trump és hívei. Ugyanakkor ez a szabadság nem végtelen, nem terjedhet ki a demokráciák lerombolására, és az alapértékeink megkérdőjelezésére. Ráadásul, mint oly sok mindenben, itt is a technika a jog előtt jár száz évvel: fogalmunk sincs, hogy a platformszolgáltatókra hagyományos médiumként, vagy platformként tekintsünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése