Szomorú hétvége ez. Magyarország legnagyobb független szerkesztősége, az Index.hu egy emberként állt fel és mondott fel a lapnál. Az elmúlt hetek pörgős eseményeit tekintve nem véletlenül.
Zugügyvéd sztori
Én szívesebben láttam volna Bodolai László lemondását. Nem kétlem, hogy ő csak jót akart - de a mondás szerint a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A végén látszott, hogy elfogyott, nem elég tökös a lap egyben tartásához.
Ha jól sejtem, a helyzet nem egyszerű. Ahogy a töredék foszlányokból összeraktam, a lapot az a bevétel tartja el, amit az Inda Média Csoporttól kap, ugyanakkor a lapot tulajdonló alapítvány tartozik ugyanennek a csoportnak. Ráadásul most ebben a koronavírusos helyzetre hivatkozva az Inda kevesebbet számol el az Index felé - gyakorlatilag a NER vezette gazdasági társaság átkarolta és fojtogatja a céget. Bodai csak ezt a helyzetet akarta megoldani.
Mennyire valós ez? Magyarország legnagyobb látogatottságú portálja tényleg annyi hirdetőt vesztett, hogy gazdaságilag megroppanjon? Az oldal reklámhelyei ránézésre nem tűnnek üresnek, sőt szépen ki vannak használva. Ha mégis csökken a pénz, akkor minden rendben van az elszámolással? Nem lehet, hogy a legfőbb üzleti partner, aki egyben hitelezője is az alapítványnak egyszerűen elkezdett ügyeskedni a számokkal? Ha az Index hirdetései bezuhantak, akkor mi van a többi portáléval? A TotalCar, a Dívány és a többiek?
Más kérdés, hogy az a jogász, aki amúgy nagyon sikeren képviselte a jogi herce-hurcákban a lapot, és sokáig kitűnő egyensúlyozó művésznek tűnt, jelen esetben pocsék emberismerőnek, kommunikátornak, és médiavezérnek bizonyult.
Tájékozatlan volt, amikor az igazgatóság és a szerkesztőség közelébe engedte a lap feldarabolásával kísérletező terveket. Ha jobban átgondolja, akkor pont az Index az, ami megmutatta, miért ne daraboljunk fel médiavállalkozásokat: a lap sokkal jobban teljesítene, ha még a része volna a TotalCar és a többi, eredetileg Index-mellékletként induló portál.
Naivitás lett volna azt hinni, hogy dönthet a szerkesztőség feje felett, a szerkesztőség elől titkolva akart dönteni olyasmiről, ami a szerkesztőség elemébe vág. Nehezen hihető, hogy a feldarabolási tervek - miket néhány nyilatkozat szerint Bodolai sem vett komolyan, ám mégis az igazgatóság elé vitte - titokban marad. Hisz az ember szereti tudni, hogy holnap hogy hívják a céget, ahonnan a fizetését kapja. Ez nagy hiba volt.
Mint ahogy hiba volt azt sem fel- és elismerni, hogy minden lap titka az előállító emberekben, az készítő csapatban van. Különösen fontos a főszerkesztő személye, hisz a lap függetlenségét, stílusát nem a tulajdonos, hanem a főszerkesztő határozza meg, s a kirúgása mindenhol mindig irányvonalak módosítását jelentette. Magyarország legnagyobb független szerkesztősége különösen érzékeny erre, hisz más szerkesztőséggel ellentétben igazi csapat volt. Itt még élt az érzés, hogy ez nem csak egy taposómalom a sok közül, ez nem egy szokványos vállalkozás, ez az Index.
Nagy hiba volt Bodolai részéről nem megállni azután a botrányos igazgatósági után. Legalább okosabb enged alapon megvárni, míg lehiggadnak a kedélyek. Az a bizonyos függetlenség mutató - bár lenne minden magyar lapnál ilyen) magától is visszaállt volna, ha a fenntartó alapítvány elnöke soha többet nem emlegeti az Index feldarabolását. Nagyon nagy hiba volt azt hinni, hogy a bevételek attól a függetlenség mutatótól függnek. Nagy hiba volt erővel kényszeríteni annak visszaállítását. Hiba volt nem felismerni, hogy egy bocsánat kérés - és annak elfogadása, hogy Dull Szabolcs (ha nem is az Index történelmének legjobbja, de) nagyon jó főszerkesztő, akit szakmai hiba után lehet csak a tulajdonosnak leváltani.
Az hogy a végén már össze-vissza vádaskodik, hogy magyarázza a magyarázhatatlant, olyan stílusban, amilyenben - már csak az a kérdés, hova tűnt a régi Bodolai és ki van itt helyette?
Dul(l)nak a kérdőjelek
Milyen hallgatás, milyen pénz? Kaptam fel a fejem amikor előkerült, hogy Dull Szabolcs a kirúgása előtt komoly hallgatási pénzt dobott vissza. Reméltem erről kicsit többet is megtudunk majd. Mit akartak megvenni? A csodát, hogy a szerkesztőség visszadugja a szellemet a palackba? Hogy ismét zöld legyen a függetlenség mutató? Ha már vége a lapnak jó lenne látni tisztán mindent, minden szálat és mondatot.
És van-e a főszerkesztőnek B-terve? Dull Szabolcs össze tudja-e tartani a társaságot addig lelkileg és fizikailag, míg újra lesz valamilyen Index mentalitású lap? Tud-e a társaság nevében tárgyalni potenciális befektetőkkel? Le tudja e zongorázni a szerkesztőség átmenetét egy másik formációba? Mert ha itt nem a válasz, akkor a főszerkesztő is bűnrészes a független magyar média utolsó nagy bástyájának szétverésében.
Inda vége - mi vár az Indexre?
A NER nem igazán hatékony média vállalkozás. Erőből lenyom, megvásárol és megszerez népszerű médiumokat, amik heteken belül degradálódnak. Az Origó hiába volt Index méretű lap, megszerzése után nagyon gyorsan elvesztette szavahihetőségét, és ma már azt sem hiszik el, amit kérdeznek. Ugyan ez van/volt a TV2-vel, és gyakorlatilag a teljes NER médiával.
Egy országhatár és húsz lépés távolságból ez még vicces is lehetne. Hisz a rengeteg pénz ellenére nincs olyan ember a NER médiában, aki képes lenne egy közepes középiskolai esszé színvonalát hozni. Persze az is igaz, hogy a NER média nem szereti azokat, akik ennél a szintnél jobbak, egyszerűen saját újságíróikban sem bíznak, hogy képesek lennének a tények kormányoldalnak kényelmes tálalására, inkább felépítenek egy alternatív világot.
Még megélhetjük, hogy a NER média egyszer majd a magyar emberek Napra szállását fogja közvetíteni.
Pedig pénz az van bőven, állami és állami cégek hirdetéseiből milliárdok landolnak ott, de a tehetséget nem lehet pénzzel pótolni.
Mint ahogy pénzzel nem lehet szerkesztőséget venni sem. És ez nagyon nagyon fáj a NER-nek. Képtelenek a hülye, tekintélytiszteletbe fulladó fejükkel felfogni, hogy sem tiszteletet, sem tekintélyt, sem szerkesztőségi véleményt nem lehet megvenni - van akiét igen, de az olyan is -, sem Dull Szabolcsét, sem az Indexét.
Magyarország legnagyobb lapjára sem vár más: heteken, órákon belül nem marad belőle más, mint egy kiüresedett brand, egy szerkesztők nélküli szerkesztőség, egy üres rendszer. Nem marad más mint egy iNteRNeTTo.
Legyen másik! Újabb iNteRNeTTo sztori?
Aki olyan régi motoros az interneten, az jól emlékszik az iNteRNeTTo-ra. Az Index elődje egy kezdetben - jobb szó híján - hobbiból indult hírportál volt. Az IDG finanszírozta Nyírő hobbiját, ami elég jó befektetés lett nekik. Amikor elindult a kilencvenes évek végén az internetes vállalkozások első nagy hulláma, akkor befektetők jelentek meg körülötte. De a tulajdonos és a szerkesztőség akkor is - hasonlóan a mai állapotokhoz - külön utakon járt, és az IDG jószerivel le szarta a szerkesztőséget. A szerkesztőség ezért ki akarta vásárolni a vállalatot, de a cég - merő gőgből - az ajánlattevőket kirúgta. Erre a teljes szerkesztőség lemondott és alig egy hónap múlva elindult az Index.
Remélem ez lesz.
Mert az Indexet nem lehet megölni. Az Index nem egy brand, hanem egy szellemiség. Az Index a szerkesztőség maga, a szerkesztőséget alkotó emberek, akik az integritásukat és a lapot pont azzal őrizték meg, hogy felálltak és lemondtak a pozíciójukról. A többi csak külsőség, brand. Ezek mind pótolhatók.
Nem tudom Dull Szabolcséknak mi lesz a következő lépése, de történetük itt és most még nem ért véget, csak egy új fejezet kezdődik. Nincsenek egyedül és mögöttük vagyunk. Magyarországnak szüksége van egy ilyen lapra - azzal megbarátkozunk hogy ha nem Index lesz a neve, de olyan a szellemisége.
Kell másik! Kell egy olyan lap, amely legalább megpróbálja a "hír szent, a vélemény szabad" újságírói parancsát követni. Magyarországnak kell egy független lap, amely a hatalmat ellenőrzi és amely piszkálja az ellenzéket. Kell egy tükör a Fidesznek is, még ha a NER ezt nem is meri bevallani. Kell, hogy legyen másik.
Indexes vacsora átkai
Pénteken rekordot döntött Arany János Wales-i bárdok című verse. Egy ország szavalta magában vagy hangosan: "egy se bírta mondani, hogy éljen Eduárd!"
A mi Eduárdunk és kísérete, a NER lovagok - most úgy látszik - kissé elszámították magukat. S bár voltak figyelmeztető jelek, amikor az Európai Unió legfelsőbb szintjéről jöttek aggódó hangok a magyar sajtószabadságért.
Egyrészt ez az eset valószínűleg újabb lendületet fog adni Orbán Viktor mumusának, az EU-s pénzek jogállami követelményekhez való kötésének. Egy újabb - nem gyenge - érvet adott európai ellenfelei kezébe a kárpáti géniusz. Ráadásul pont akkor, amikor az Európai Parlament már jelezte, hogy számára töketlennek tűnik az Európa Tanács javaslata. Ősszel nagyon könnyen lehet, hogy a magyar miniszterelnököt már azzal fogák szembesíteni, hogy még a most kialkudott - nem épp eget verő - összegnél is kisebb vagyon felett fog diszponálni.
Másrészt Orbán nem akarta a háború egekig érő füstjét és zaját hallani. A NER sem. Sőt, nekik az igazi eredmény az lett volna, ha Dull Szabolcsot és a szerkesztőséget is meg tudják tartani, és beidomítani. Erre most Sydney-től Washingtonig, minden országban arról cikkeznek, hogyan szántja be a magyar miniszterelnökhöz ezer meg egy szállal kötődő gazdasági kör a magyar sajtószabadság utolsó bástyáját. Lesz mit kimagyarázni.
Harmadrészt a NER barátai és üzletfelei az Index elleni hadjárattal pont azokat sértették meg, ahol már így is pocsékul állnak. Mert ugyan jól hangzik, hogy az Index csak a városi "libernyákok" újsága, de igazából ez a választásokon egyre népesebbe, és egyre aktívabb fiatalok újsága is volt. A kormánypárt meg pont a fiatalok, pont a városiak körében eredt nagy zuhanásnak. Ami persze ki hat a vidékre is, hisz ma már a legtöbben nem egyszerűen városiak vagy vidékiek: olyan vidékiek, akik városban éltek, éltek, ott tanulnak, dolgoznak, olyabn városiak, akik vidéken éltek. Ma már nincs olyan, hogy a Fidesznek a vidék a bázisa, mert nincs olyan, hogy vidék - város szembeállás. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a NER magának ártott a lap bedarálásával, a szerkesztőség szétkergetésével.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése