Orbán lefocizva

Arra fogadni lehetett, hogy a kampány alatt elszigetelik a Fidesz kínos ügyeit az Európai Néppárttól. Az Orbán szavaival egyszerűen csak "hasznos idiótáknak" nevezettek ugyanis - az előbb említett miniszterelnökkel ellentétben - tudnak kettőig számolni: pontosan látták, hogy a Fidesz politikája miatt több mandátumot veszítenek, mint amennyit a magyaroktól kapnak.

Manfred Webernek pont ezért volt lényegtelen, hogy a Néppárt függeszti-e fel a Fideszt, vagy fordítva, a Fidesz a Néppárti tagságát, mert neki csak annyi kellett, hogy Orbán ne szólhasson bele a Néppárt kampányába, hogy a közelgő Európai Uniós parlamenti választásokon ne legyen téma, ne nőjön a fejére Orbán.

Egyszersmind egy jelzés volt a magyar miniszterelnöknek, hogy nem tudja áttörni az üvegplafont, belőle nem lesz Donald Tusk, semmi keresnivalója az európai politikai színtéren.

De változik-e attól valami, hogy Orbán Viktor nemes egyszerűséggel lefocizta saját magát és pártját az európai politikai pályáról?

Nos az Európai Néppárt további lépései attól függnek, hogy Weber számításai bejönnek-e, a felfüggesztés tényleg minimalizálja azokat a károkat, amiket Orbán okozott az európai keresztyén-konzervatív erőknek. Ha a pártszövetség várakozáson alul teljesít, akkor valószínűleg a bölcsek tanácsa kétharmaddal fogja seggbe rúgni a Fideszt, Orbánt és amúgy Webert is, hogy öröm lesz nézni. Ha legalább a várakozásokat fogja tudni hozni az EPP, Orbánnak akkor is fájdalmas gesztusokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy a pártcsalád része maradjon.

Rövidtávon sok következménye nem lesz - azon kívül, hogy elbúcsúzhat attól az álmától, hogy valaha is az egész kontinensnek (a) vezető politikusa legyen.

De ezen kívül nem lesz semmi: a híveinek megmagyarázza, sőt! Az első felmérések alapján sikerült aktivizálni a szavazóit. Mint egy szektavezető: mindig áldozatnak tudja magát feltüntetni. Talán, ha kizárják, de addig kellemetlenül hosszú ideje van, hogy a nyilatkozatok manipulálásával megágyazzon ennek a lehetőségnek.

Pedig önmagában az, hogy egy meghatározó magyar pártot - sőt a kormánypártot! - azért kell vizsgálni, hogy mennyire tartja be az európai demokrácia szabályait: önmagában katasztrófa. A sokat idézett osztrák esetben Jörg Haider  nem kancellár volt, csak Schüssel koalíciós partnere, mégis egy időre kirekesztették az országot az európai politikából.

Jörg Haider vezette Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 1999-ben a választásokon második lett, így lett a keresztyén-konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) koalíciós partnere Wolfgang Schüssel kancellársága mellett. Haider személye nyílt idegenellenes és nacionalista beszédei miatt nemzetközi tiltakozást váltott ki, és vizsgáló bizottságban véleményezték a kialakult koalíciót és az ezzel járó kockázatokat. Haider - bár tagadta - 2000-ben távozott az osztrák szövetségi politikából. 2008-ban meghalt.

Weber nem fog energiát fordítani egy kampány közepén, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Egyértelmű nyilatkozatok helyett a "mindenki magyarázza úgy, ahogy akarja" politikát választotta.

A magyar ellenzéknek kell(ene) kihasználni a megingást és a kormányfő sebzett önérzetét kihasználva további hibákba hajszolni. Így hosszabb távon talán elmondhatnánk, hogy íme, ez a vég kezdete. De lássuk be, az ellenzék meglehetősen nagy fázis késésben van az eseményekhez képest és a helyzet kihasználása olyan, mint a magyar válogatott: egyszerűen pocsék.

Pedig Orbánnak mostantól papírja - igaz brüsszeli papírja - van arról, hogy nincs demokratikus értékrendje. Papírja van arról, hogy egyszerűen képtelen bárkivel együttműködni. Papírja van arról, hogy önérzete mind országánál, mind pártjánál fontosabb. Papírja van arról, hogy nem tartozik a sikeres jobbközép pártokhoz, olyan erősségekkel kell majd körbebástyáznia magát, mint Marine Le Pen, aki olyan sikeres nemzeti mozgalmat alapított, hogy talán 10 képviselője is van a teljes francia parlamentben. Ráadásul a miniszterelnök - bár szívesen hangoztat szélsőjobboldali szlogeneket - mindig is szívesen mutatkozott a néppárt nagyjai között és mindig derogálónak, csőcseléknek nézte a szélsőjobbot.

Orbán Viktor személyes politikáját illetően nem számíthatunk nagy változásra: marad a látszólag idegenellenes, atlanti-moszkovita politika, a versenyképesség és az ország tudásbázisainak további erodálása, a stadionépítési láz, az egészségügy problémáinak és a szegényeknek a semmibevétele. A botrányt kiváltó CEU valószínűleg távozik, csak akkor maradhat, ha a Fidesz ezzel válthatja Orbán Viktor félévenkénti csoportkép-szereplését az EPP prominensei között. 

Maradni fog a haveri demokrácia, a fékek és ellensúlyok nélküli, kiüresített demokratikus keretek között megvalósított félautokrácia.

Kommunikációban marad a brüsszelezés - és most már senki sem mondhatja meg nekik, hogy Brüsszel csak egy város, hisz egyszer ülésezett az Európai Néppárt a városban, és rögtön felfüggesztették a keresztyénség hős, 170 centis védelmezőjét, Európa védőpajzsát, a mindenhol lógó öltönyök divatdiktátorát, a néppárt pocakos  a vezért, aki hősiesen szembeszállt a liberalizmussal: Orbán Viktort!

És még Szlovákiától is kikapott a magyar válogatott.