Ugrás a fő tartalomra

Egység a jövőnkért

Ma mindenki elmondja a maga 56-os beszédét. Ma mindenki úgy tesz, mintha ott lett volna. Ma mindenki a harcolt a Corvin-közben, mindenki vállvetve harcolt Maléter Pállal. Manapság mindenkit elítéltek, sőt majdnem kivégeztek forradalmi cselekedeteiért.


S Isten tudja, mikorra fog lemosódni az a rengeteg hazugság, ami az elmúlt hatvan évben rakódott az ötvenhatos forradalmárok alakjaira.


 


time_manoftheyear_1956_lg.jpg


Time címlap 1957. január 7.-én


 



 Mesemondás!


Lehetett is az valaha!


Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját haderejével, kilenc oldalról rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát, diadallal, dicsőséggel!


Jókai Mór: A kőszívű ember fiai



Pedig az október 23.-i forradalom nem kommunisták ellen szólt fel, nem akartak privatizációt és nem akartak Fidesz-féle demokráciának álcázott maffiaállamot sem. Mindössze az önrendelkezést akarták visszaszerezni, mindenféle személyi kultusz, s megszálló szovjet csapatok nélkül. Nem többet: csak azt, hogy mi rendelkezzünk a saját jövőnkről, s ne kívülről, vagy belülről jövő hatalmasságok limitálják lehetőségeinket.


Nagy Imre sosem tagadta meg hithű kommunista mivoltát, s ez volt a legszebb a forradalomban. A szabad önrendelkezésünk visszaszerzéséért mindenki összefogott, összeállt. Legyenek kommunisták, szocialisták, kisgazdák, vagy dolgozók, egyszerű egyetemista diákok, vagy bármely más nemzeti formáció tagjai, a cél érdekében képesek voltak együttműködni. Nem borultak egymás nyakába,, nem bocsátottak meg a másiknak automatikusan, nem szerették egymást, s nem féltek attól, hogy összemossák őket, de a cél egybekötötte mindegyikük akaratát és lelkét.



Október 23.-n nem Nagy Imrét ünneplem, nem Göncz Árpádot, Maléter Pált, Mécs Imrét, vagy a többi híres vagy ismeretlen szereplőjét a forradalomnak, hanem azt a ritka történelmi pillanatot, amikor a nemzet jövőjéért, a nemzeti önrendelkezésért összefogott kommunista és kisgazda, egyetemista és ipari tanuló, munkás, értelmiségi és katona. Ezt nem kellett volna elfelejteni.


Megjegyzések

  1. Göncz Árpádból valamiféle 56-os vezért fabrikálni kissé vicces, izzadségszagú dolog.

    S ami biztos: 56-ban a nagy többség nem akart liberális demokráciát.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...

Karikó-tragédia

 Ünnepel az ország: dr. Karikó Katalin visszatért. Igaz csak ideiglenesen, inkább családlátogatás jelleggel, de ha már itt van, akkor a miniszterelnöktől kezdve az MTA-n és a szegedi polgármesteren át a Szegedi Egyetemig mindenki akart vele egy közös fotót, egy húszperces beszélgetést. És persze csak úgy záporoznak az elismerések és díjak. Csak egy valamiről nincs szó: hogy a Karikó Katalin életpályája mögött milyen tragédia húzódik meg. A miniszterelnök miután smúzolt egyet a legújabb “hazai büszkeségünkkel”, kijelentette, hogy nem kér többet a Pfizer vakcinájából, mert van elég és amúgyis jövőre lesz magyar vakcina is. Pedig magyar oltóanyag nem csak lesz, de már van, legalábbis lehetett volna. Ha nem építjük le harminc évvel ezelőtt Karikó Katalint. Tévedés, nem akarom számon kérni az akkori szegedi akadémiai közösségen, hogy miért nem látott a jövőbe. De riasztó, az amúgy teljesen elhallgatott statisztika, hogy a magyarnak született 10 Nobel-díjas közül csak kettő volt magyar a...

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...