Halvány reménysugár

A Sargentini jelentést ünnepelni jó, de ez nem győzelem, főleg nem az ellenzék győzelme. A Jelentés annyi amennyi: hivatalos dokumentum arról, hogy az Európai Parlament, az európai emberek nép képviseleti szerve szerint Orbán Viktor sikeresen bontotta le a jogállamot, sikeresen építette ki az illiberális demokráciát, ami viszont pont annyira demokratikus, mint amennyire a az NDK volt.

Meg kell jegyeznünk, hogy a jelentés elfogadása sokkalta inkább néppárti tűzoltás, mert egyre több képviselő szembesült azzal, hogy a hazai választó számon kérik, hogy meddig tűrik, hogy a magyar miniszterelnök segget csináljon a szájukból. Hogy az utóbbi időben a jobb oldali keresztyéndemokrata - nemzeti konzervatív pártok mind várakozáson alul szerepelnek Orbánnak (illetve annak, ahogy a magyar miniszterelnököt kezelik) is jelentős szerepe van. Emiatt a számonkérés miatt volt az, hogy olyanok,, akik korábban Orbán-barátoknak mutatták magukat, most mégis megszavazták, vagy a jelentés megszavazására szólítottak fel, mint Sebastian Kurz osztrák kancellár.

S épp ezért reménykedek abban, hogy az Európai Néppárt végre kizárja a Fideszt tagjai közül.

A Sargentini-jelentés ugyanakkor nem jelenti Orbán végét, legalábbis látványos bukását semmikép. Az a bizonyos hetes cikkely egy ponttal tovább lépett, most már a Tanácsnak foglalkoznia kell a magyar jogállamiság helyzetével. Ez Orbán szemszögéből egyetlen dolgot jelent: mindig jóban kell lennie azzal, aki az adott fél évben a Tanács elnöke. Ezt azt jelenti, hogy januárig pont Kurz és az osztrák EP választási kampány startja fogja eldönteni, hogy Orbánnak még idén, vagy csak a választások  után kell megjelennie a Tanács előtt.

Mondjuk érdekes helyzetben lesz, mert Ausztriát majd Románia fogja váltani és lássuk be Tusnádfürdő minden évben felbőszíti a román kormányt. Lehet, hogy ők - EP kampány ide - EP kampány oda -, most puszta revans-vágyból is megmorzsolgatják a kárpáti géniusz tökeit.

Románia után a liberális Finnek jönnek majd azok a Horvátok, akik vérig vannak sértve Hernádi ki nem adatása, de főleg az INA miatt. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Tanács elfogja kapni még párszor Viktort.

És még egy: most ugyan a lengyelek (és csehek) fogadkoznak, hogy blokkolnak mindent, ami Orbán ellen készülne a Tanácsban, de lássuk be, ha választaniuk kellene Németország és Magyarország között, akkor mégis csak az előbbi a fontosabb szövetséges. Ez inkább csak tesztje annak, hogy van-e az ügyben valamennyi zsarolási potenciál. Amikor szavazni kell, cseppet sem fognak számítani a mostani nyilatkozatok, csak az számít, hogy kivel járnak jobban: Orbán szégyenpadjával, vagy Németországgal és Franciaországgal ápolt jó viszonnyal.

S kis hazánkban fog-e változni valami? - Nincs sok esély rá, de van egy halvány reménysugár.

Az ellenzék természetesen euforikusan győzelemmé fújta fel a jelentés elfogadását, pedig ez még messze van attól. Az EP nem szólítja fel Orbánt lemondásra, nem teheti meg és nem is akarja - ezt nekünk kell megtenni. Mindenestre a baloldali ellenzék közös Bem téri tüntetése most vasárnap biztató jel - különösen ha még hétfőn sem akarják a pártvezérek egymásban forgatni meg azt a kést, aminek már rég a kormány pártban lenne a helye.

Nem elég az EP-ben megverni Orbánt, itthon is meg kell.

Ám demokratikus jobboldali párt hiányában még mindig nagyon kevés esélyét látom annak, hogy a NER lebontása elkezdődjön.

De az is igaz, hogy azt is meg kell becsülni, ha legalább baloldalon kitör a békesség és közösen tudnak szervezni valamit, talán majd közösen tudnak harcolni valamiért. E halvány eredményhez is három vereség és egy Orbán-rezsim kellett.

Rengeteg - s főleg közösen elvégzett - munkával persze tényleg kellemetlen helyzetbe hozható a jelentés nyomán Orbán, s reméljük vasárnap kiderül, hogy legalább az egy politikai oldalon állók hajlandóak-e végre erre a közös munkára.