Nemzeti Pfúj!

Szegények és szegénység: érzékeny téma, különösen, ha már nyolc éve vagy hatalmon és bár nem beszélsz róla, de a statisztikák mutatják: egyre több a szegény ember. Márpedig Magyarország jelentős része egyre inkább elszegényedik.

Választási évben különösen érzékeny téma ez, hisz Magyarország jobban teljesít.

A kormány pártot sosem a szegénység zavarta, hanem a szegények. Miért látszódnak? miért nem álcázzák magukat, ahogy sok szerencsétlen kisnyugdíjas teszi, miért nem bújnak el a sikátorban, az erdő mélyén, ott ahol csak a madarak látják őket. Miért jelennek meg a belvárosban, véget érni nem akaró tömött sorokban egy-egy ételosztásnál. Miért nem húzódnak vissza az odújukba, miért élnek ezek emberek közt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak a képmutató Fideszes funkcionáriusok fejében, amikor el akarják tüntetni a szegényeket az utcákról, terekről.

Ne legyen köztéren ételosztás, mert csak odagyűlnek - mondta ki nem régiben a debreceni város és pártvezetés. Ha betiltani nem lehet, akkor vessünk ki rá adót, pont akkorát, amennyi elveszi a karitatív szervezetek kedvét az ételosztástól. Hisz aki ingyen ebédre van rászorulva az annyit is ér. miért nem szedett ő is össze egy jó kis közbeszerzést?

De nem csak a Debrecen Város Önkormányzata, hanem szinte mindegyik adminisztratív eszközökkel, kilakoltatásokkal és betiltásokkal igyekszik eltüntetni szem elől a szegény embereket. A közös az hogy mindenhol a Nemzeti Kormánypárt adja a városvezetés gerincét.

A Nemzeti Kormánypártot elkapta a Nemzeti Pfúj a szegényektől. Engem is elkapott a Nemzeti kétharmadtól.

A szegények csak még többen lesznek - s a közhiedelemmel ellentétben nem azért mert unalmukban szaporodnak. Hanem azért, mert ugyan az a párt, amelynek debreceni tagjai most betiltották az ételosztást, gondoskodik újabb és újabb leszakadó, elszegényedő tömegekről, miközben a saját zsebüket tömködik.

Nem a szegények, hanem a szegénység ellen kellene háborút vívni: oktatással, átképzéssel, munkahely teremtéssel és a mobilitás növelésével, komolyan vett társadalmi felelősségvállalással.

Mert ma már nem csak az lesz szegény, aki elissza a házát, a vagyonát, aki megbízhatatlan, aki nem akar dolgozni. A devizahitelválság, a minimálbér és egyáltalán a béremelések elmaradása, a szorgosan emelkedő közüzemi árak - rezsicsökkentéssel együtt tömegeket juttatnak szegénysorba.

Még csak nem is kell szó szerint az utcára kerülni: sokan épp csak a lakhatásról tudnak gondoskodni, vacsorára már nem telik. Rémisztő mennyi kisgyerekes család áll be ünnepnapokon egy-egy ilyen sorba, hogy legalább ünnepen legyen a gyereknek valami meleg étel. Pedig a szülők dolgoznak: de a lakás hitel, az albérlet a rezsi annyit elvisz, a gyereknek is félre kell tenni könyvekre, a ruháit is olyan gyorsan kinövi... 

Értük kellene harcolni és nem ellenük, nem a szegény az ellenség - én is bármikor szegény lehetek a mai világban. A szegénység ellen már tehetünk valamit, a szegénység ellen érdemes kell és lehet harcolni. mondhatni keresztyéni kötelességünk.

Márpedig a Nemzeti Kétharmad folyamatosan a nemzet egységéről beszél, a leszakított nemzet részekről: közben önként és dalolva amputálja azokat, akik itt élnek, akik ugyanúgy a magyar nemzet tagjai, csak épp rászorulnak egy kis meleg ételre, egy kis emberségre.