Végre vannak, akik nem csak pulpitusról szavakkal, hanem tettekkel is hajlandók a harcolni nemzetünkre fogát fenő rém ellen, nevezzük nevén: Budapesti Olimpia.
Furcsa kis ország vagyunk mi: gy ember eldönti, hogy legyen Budapesti Olimpia, kétmilliónak megadatik, hogy szavazzon róla, pedig az egész országot magával rántja a pusztulásba, romlásba és államcsődbe egy ilyen intézmény. Nem csak arról van szó, hogy Budapest tele lesz lassan rohadó betoncsontvázakkal, hanem arról hogy a vidéken élőknek hány száz évig kell fizetni ezt a semmire sem jó fényűzést.
Mert az olimpia rendezésre nem való másra, mint annak bizonyítására, hogy a rendező olyan gazdag, hogy meghívja a fél világot egy hónapig tartó lakomára.
Mióta élek nem volt még olyan olimpia, ami pénzügyileg, kulturálisan vagy akár csak turisztikailag megérte volna.
Legfeljebb nem volt annyira ráfizetéses. A britek már csak értenek valamicskét a pénzhez, és tény hogy nem lopták el a költségvetés kétharmadát, de így is inkább a nullszaladóra mentek rá, és igyekeztek mindent a legolcsóbban megcsinálni: elbontható stadionokat terveztek és inkább városrészeket újítottak meg és mintegy mellesleg rendeztek egy olimpiát.
De az egy szem Londoni olimpián kívül csak arról lehet képeket mutatni, ahogy az egy hónapos rendezvény kedvéért felhúzott csodák szép lassan korrodálnak.
Ezért örülök annak, hogy végre vannak, akik nem csak szavak szintjén tiltakoznak e nemzetünket veszélyeztető szabad rablás ellen, hanem tettekkel. Egy népszavazással. A Momentum Mozgalom tette akkor is lelkesítő, ha igazságtalannak tartom, hogy kétmillió budapesti döntheti el nemzetünk sorsát.
Ennél már csak az az idegesítőbb, amikor 199 ember "szavazgat" a patkóban, s mi itt kint, 10 millióan szívunk miatta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése