Ugrás a fő tartalomra

Gyász

Nemzeti gyász nap van, mert a múlthéten a lehető legtöbbet, legdrágábbat veszítettük el: egy darab jövőt. Gyerekeket, akiknek a halálát nem lehet feldolgozni, szülőket, akik túl korán távoztak, akiknek hiánya végig fogja kísérni az itt hagyott gyerekeket.


Egy ország osztozik most a megcsonkított családok fájdalmában.


Egy ország kérdezi, hogyan történhetett meg ilyesmi? Értelmetlen baleset volt csupán, vagy valakinek a súlyos mulasztása, ne adj isten szándékos nyerészkedése okozta a veronai tragédiát? Miért kellett 16 fiatal magyar állampolgárnak meghalnia péntek késő éjjel?


Kiállnék az és az autópálya zajába kiáltanám mindenki fájdalmát, ha ez lehetséges lenne, de igazán senki nem érti meg a fájdalmat, a gyászt, amibe belehasít a szív. Csak a részvét maradt.


És a fogadkozás, hogy bármi is legyen a vizsgálat eredménye, ha lehet mindent megfogunk tenni, mert mindent meg kell tenni, hogy ez többet ne fordulhasson elő. Ha kell követeljük a rendkívüli műszaki vizsgálatát minden busznak, ha kell követeljük az előírások szigorítását és szigorúbb betartatását. Mindenképpen megakadályozzuk hogy még egy ilyen baleset előforduljon holnap vagy jövőre vagy húsz év múlva.


Ennyit tehetünk: részvétünket nyilvánítjuk, osztozunk a gyászban, és fogadkozunk. A taplóságot meghagyjuk másnak.


Nem akarok politizálni, mert a gyász és csend napjai köszöntöttek az országra, de sajnálatosan nem tudok szó nélkül elmenni Balog Zoltán miniszter és nem mellesleg református lelkész vasárnapi nyilatkozata mellett, de csak röviden:


Kedves Balog Zoltán! Add be a lemondásod. Most. Azonnal. Mind miniszteri posztodról, mind lelkipásztori hivatásodról. Mert nem szabad ilyet mondani.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...

Karikó-tragédia

 Ünnepel az ország: dr. Karikó Katalin visszatért. Igaz csak ideiglenesen, inkább családlátogatás jelleggel, de ha már itt van, akkor a miniszterelnöktől kezdve az MTA-n és a szegedi polgármesteren át a Szegedi Egyetemig mindenki akart vele egy közös fotót, egy húszperces beszélgetést. És persze csak úgy záporoznak az elismerések és díjak. Csak egy valamiről nincs szó: hogy a Karikó Katalin életpályája mögött milyen tragédia húzódik meg. A miniszterelnök miután smúzolt egyet a legújabb “hazai büszkeségünkkel”, kijelentette, hogy nem kér többet a Pfizer vakcinájából, mert van elég és amúgyis jövőre lesz magyar vakcina is. Pedig magyar oltóanyag nem csak lesz, de már van, legalábbis lehetett volna. Ha nem építjük le harminc évvel ezelőtt Karikó Katalint. Tévedés, nem akarom számon kérni az akkori szegedi akadémiai közösségen, hogy miért nem látott a jövőbe. De riasztó, az amúgy teljesen elhallgatott statisztika, hogy a magyarnak született 10 Nobel-díjas közül csak kettő volt magyar a...

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...