Egy plusz egymillió szavazat

Botka a hétvégén a Népszavának már arról beszélt, hogy hiteles politikusok és kétmillió szavazó hiányzik neki a miniszterelnökség megszerzéséhez. Pont úgy mint nekem, eddig egy-egy, mindjárt én is indulok a miniszterelnök-jelöltségért. 

Nyugalom, csak viccelek!

Miközben Magyarországon tapintható a feszültség a kormánnyal szemben - ki ezért, ki azért, de gyakorlatilag saját barátaikon és üzletfeleiken kívül már mindenki utálja a hatalmon lévőket -, mégis így kicsivel több, mint 400 nappal a választások előtt nem látszik, hogy komoly esélye lenne bárkinek Orbán Viktor kiütésére a következő választáson.

Botkának kétmillió választó hiányzik, több mint kétmillió ember pedig vár - nem Botka Lászlóra. Mielőtt a fejemhez vágnátok az előző posztot: nem azokról beszélek, akik most is a baloldal hívei, nem arról a néhány százezer emberről beszélek, akik MSZP vagy DK szavazók, vagy arról a pár ezer budapesti Párbeszéd vagy Együtt szavazóról beszélek: ők tudat alatt várták Botkát, aki kisebb-nagyobb kompromisszumok árán, de végeredményben mindegyik párt számára elfogadható jelölt. Most a politikából kiábrándult, a közvélemény-kutatásokban láthatatlan, bizonytalan többségről beszélek, akik csak élni szeretnének.

Ők hiányoznak Botkának - épp úgy mint nekem.

Csakhogy ezeket

az embereket nem érdekli, hogy Gyurcsány rajta van a listán vagy sem.

Sőt, nem érdekli őket egy olyan politikai erő, sem egy olyan ember, aki folyton csak Gyurcsány Ferenchez képest határozza meg saját magát. Pláne, hogy egy olyan embert tartanak origónak, aki szerintük megbukott.

Nem fognak szavazni egy olyan emberre, egy olyan erőre, aki saját fegyvertársától jobban fél, mint az ellenfelétől. Végkép nem fognak szavazni egy olyanra, aki nem képes egy volt miniszterelnök ambícióit felismerni, kezelni, nem képes a szelét saját vitorlájába fogni - márpedig Gyurcsánynak van szele, ez tagadhatatlan.

Nem fognak szavazni egy olyan emberre, egy olyan erőre sem, ami képtelen szövetséget kötni. A szövetségkötés pedig kicsit olyan mint a házasság: szövetkezünk egy adott célra,  a célon túl nem adjuk fel magunkat. Az MSZP kiegyezhetne a DK-val, megbékélhetne Gyurcsány Ferenc emlékével, ha lennének saját értékei, ami mentén tudna politizálni. Talán elő kéne venni a kamrából, a nagymama befőttjei mellől...

Ha baloldalon - a nagyok éppúgy, mint a kicsik - képesek lennének felfogni, hogy a politika az alkuk és szövetségkötések művészete, most nem erről kellene posztot írnom, és nem arról kéne lamentálnom, hogy milyen is az ideális miniszterelnök-jelölt. Helyette lenne egy nevünk, én pedig mehetnék a dolgomra.

Viszont lenne egy olyan ember, aki képes a problémára fókuszálni, aki nem a bolhából csinál elefántot, aki önálló értékei mentén és nem Gyurcsány Ferenchez képest határozza meg magát, aki képes szövetségeket kötni, anélkül hogy ez azt jelentené számára, hogy feladja magát: az ilyen ember értelmetlenné tenné a baloldali megosztottságot és még Gyurcsány Ferenctől is nagyobb félelmet gerjesztene a Fideszben. Arról nem is szólva, hogy sokaknak kedvére való lenne, hogy úgy mondjam: tarolna, mint a meginduló alpesi lavina.

A nagy kérdés, hogy ilyen ember-e Botka László.