„Közel egy évtizede a Gyurcsány-kormány a szakmai szereplők bevonásával oktatási reformot tervezett, annak egyik alapdokumentuma pedig a 2008-ban elkészült Zöld könyv lett. A reform végül nem valósult meg, két évvel később pedig az MSZP történelmi vereséget szenvedett. De a Zöld könyv mégsem merült feledésbe, a Fidesz-KDNP ugyanis az elmúlt években elkezdte megvalósítani a „gyurcsányi” reformdokumentum egyes javaslatait.”
„A baloldali kormány által készített és a Fidesz-KDNP által megvalósított oktatáspolitikai koncepció hasonlósága tehát cáfolja azt a közvélekedést, miszerint az oldalak között átjárhatatlan szakadékok lennének. A kialakult szakadékok sokkal inkább mesterségesek, a pártrendszer megosztottsága nem a társadalom választóvonalait képezi le, hanem fordítva, a politikai elit a saját törésvonalait kényszeríti rá a társadalomra, miközben meghagy magának rejtett átjárókat.”
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.
Gyakorló pedagógusként egészen másban látom az oktatásügy problematikáját.
Régóta már nem az a legnagyobb gondunk, hogy melyik oldal állított össze jobb anyagot az oktatásügy rendbetételére, s nem is az, hogy az egyik oldal programját a másik valósítja meg. Sőt!
Direkt kívánatos volna számunkra a folyamatosság, melynek feltétele, hogy az oktatási program összeállítását felelős politikai döntés, valamennyi parlamenti párt közötti megegyezés, széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetési folyamatok előzzék meg! Láttunk erre számtalan jó példát a világban, csak a döntéshozóink nem akarják meglátni ezeket a jó példákat a rendszerváltás óta – egyik oldalon sem!
Japánban már 1963-ban megfogalmazták: „Magát becsüli alá az a nemzet, amely nem a legjobbjait állítja a katedrára!” Ott a világháború után felismerték, hogy a gazdasági fejlődés motorja a minél jobban felkészült munkaerő. A japán példát folytatták az „ázsiai kistigrisek”, majd az írek. Írországban mindaddig probléma volt az oktatási rendszerrel, amíg a folyamatosan változó kormányok a hatalom birtokában állandóan újítani szándékoztak. Egy 20 évig tartó folyamatba nem lehet 4 évenként változásokat bevezetni – csak a változtatások és a hatalom demonstrálásának kedvéért. A hektikus „rángatás” eredményként a gazdaság padlóra került. Ismerős? Hol is tartunk mi most? Írországban a kiutat a pártok közötti egyezség hozta meg: minden párt kötelezettséget vállalt arra, hogy a közösen alkotott programot a hatalomra kerüléskor változatlanul viszi tovább. Eljutunk valaha idáig? El kell jutnunk idáig! Vállalnunk kell, hogy nemcsak rejtett átjárókat teremtünk a lövészárkok között mutyizási céllal, hanem bizonyos – mindannyiunk életét alapvetően befolyásoló kérdésekben, mint az oktatásügy, egészségügy, szociális szféra – átlátszó üveghidakat, közös tereket hozunk létre a közös jövőnk élhetővé tétele érdekében.
A lengyelek 12 évig dolgoztak az oktatási programjukon. A finnek hasonlóan sok időt szántak rá. Mindkét helyen a politikai elhatározást követően széleskörű egyeztetési folyamat indult be. A legkisebb településen dolgozó gyakorló pedagógusok véleményét is kikérték, s ma finn oktatási csodáról, a gazdaság fellendüléséről beszélünk. A lengyelek pedig rég leköröztek bennünket, pedig mi jobb kondíciókkal hagytuk ott a „legvidámabb barakk” státuszunkat.
Sokszor halljuk a kifogást – nincs erre 12 évünk! Könyörgöm, legyen! Hány évet tékozoltunk el így is a rendszerváltás óta?
Régóta – közel 30 éve – azon kellene dolgoznunk, hogyan lehet a jövő nemzedékét felkészíteni az élethosszig tartó tanulásra, a XXI. század kihívásaira? Ez nem új. Mi sem hallottunk a hatvanas és hetvenes években számítőgépről, mobiltelefonról vagy épp internetről! Nem létezett olyan tudomány, mint molekuláris biológia, nanotechnológia, biomechatronika. Mégis boldogulunk, mert rendelkezünk azokkal jártasságokkal, készségekkel - megfelelő szövegértéssel, matematikai logikával - amivel alkalmazkodni tudunk a körülöttünk zajló folyamatos változásokhoz. A tanítványainknak, gyermekeinknek, unkáinknak is ilyen használható tudást szeretnénk biztosítani, de az a jelenlegi oktatási rendszerben egyszerűen lehetetlen! Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a jobb, vagy a baloldal programja az, ami végveszélybe sodorja a gyermekeink jövőjét, s ezzel mindannyiunk jövőjét!
A kívánatos társadalmi konszenzus, a pártok feletti össz-megegyezés a jelenlegi hatalom politikai döntésén múlik. Nekik kell az egyeztető folyamatokat kezdeményezniük a pártok és az oktatásügy valamennyi érintettje között.
Amennyiben ezt nem lehet velük beláttatni – menniük kell!
Majd nevelünk buta focistákat meg reménybeli olimpikonokat közmunkásnak.
VálaszTörlésA szerző olvassa el a Zöld Könyvet és látni fogja, hogy: tényleg. Nem azt mondom, hogy minden fasza, de az irány jó.
VálaszTörlésHa most írnák, Szivárvány könyv lenne
VálaszTörlés@lobaszopiatej: Már elnézést, de van szüksége az országnak másra? Aki meg nem olyan, az vagy elmegy, vagy éhen döglik.
VálaszTörlés"Mindkét helyen a politikai elhatározást követően széleskörű egyeztetési folyamat indult be."
VálaszTörlésMiért van az, hogy egyesek állandóan ebben a széleskörü egyeztetésben látják a megoldást? Miért lenne ez megoldás? Ha széleskörü egyeztetés után demokratikusan hoznak meg egy döntést az az átlagot fogja kihozni és mint tudjuk az átlagembernek fogalma sincs az oktatásról vagy arról, amit oktatni kell.
Szakmai kérdésekben a széleskörü egyeztetésnek nem nincs helye.