Merkeli út, Orbáni út

Figyelmeztetés! A következő cikkben komplex gondolatokat fogsz olvasni. Ha nem akarsz gondolkodni - márpedig a gondolkodás fáj - akkor ne olvass tovább: szép napot és nincs harag.

Tisztában vagyok, hogy a következő gondolatokkal nem leszek feltétlen népszerű.

Menekültek milliói állnak Európa kapuiban, miközben határokon belül egyre gyakoribbak a terrortámadások - Párizs és Brüsszel után mindenki arra gondol, hogy hol lesz a következő?

Valakit okolni kell a veszteségeinkért és problémáinkért, vagy kiállni, vállalni a felelősséget - ami sok vezető szemében egyenlő lenne a bukással. Ez a politika vezetett el oda, hogy sokan ma az "európai" és "keresztyén" értékek védelmére hivatkozva megtagadják európai és keresztyén mivoltukat és értékeiket.

Nyilvánvaló ellentmondás, amihez az összetett helyzet és az egyszerű üzenetek találkozása vezetett el.

Azon kevesek, akik tényleg elkötelezett hívei a keresztyénnek és európainak nevezett értékeknek, azokat folyamatos támadás éri. Akkor is, ha többször bebizonyították, hogy képesek egy komplex probléma - mint például egy gazdasági válság - kezelésére. Igen, Angela Merkelről van szó, akinek köszönhetően Németország tényleg jobban teljesít.

A terrorizmusban és menekült - közismert nevén migrációs - válságban egy közös van: Mind a kettő jelentős probléma, mely megoldásra vár. Összefüggnek? Biztosan. Ám összefüggéseik közel sem olyan egyszerűek, tisztázottak és főleg egyáltalán nem bizonyítottak, mint ahogy a bevándorlásellenesek lefestik.

Mert a bevándorlók nem terroristák. Sőt a terrorizmusról is teljesen fals kép él bennünk, mert ma már a terroristák - az ISIS-től a Tálibokig - már nem ortodox iszlamisták, nagy szakállal, kendővel. Sokkal inkább pszichopaták és szociopaták gátlástalan gyülekezete, akik találtak maguknak egy olyan eszmét, amit engedtek nekik kiforgatni saját szájuk íze szerint.

Ezek az emberek nem kecske legeltető pásztorok, sőt. A terroristákban a legszörnyűbb, hogy míg akcióba nem lépnek, igyekeznek minél jobban beolvadni a környezetükbe. Akik szakállas pásztoroknak tűnnek a közel-kelet hegyei közt, azok öltönyös üzletemberek is lehetnek a szomszédban, tisztességes embernek álcázva magukat.

Itt épp az álca a lényeg: a terrorista mindenképp bejön az országba, az Unióba, lehet üzletember, lehet utas a repülőn, hajón, lehet illegális bevándorló: bármi, ahogy épp megtudja oldani. Azt sem tartom kizártnak, hogy magyar letelepedési kötvényt vásárol.

Ne legyenek illúzióink: az iszlám nélkül, migrációs nyomás nélkül is ölnének ezek az emberek. Legfeljebb nem terroristának, hanem sorozatgyilkosnak vagy ámokfutónak neveznénk őket.

Ám míg a terrorizmus és a migráció közt inkább csak a politikusok fejében létezik egyenesági kapcsolat, van egy összefüggés, amit inkább félnek kimondani: összefüggés a belföldi szegénység és a bevándorlás kezelése közt.

Az is keresztyén és európai érték, hogy segíteni szeretnénk az elesetteken. Az egyik legszebb. Mégis mind azok, akik az európai és keresztyén értékeinket, kultúránkat féltik, nem gyakorolják. Ám nem csak a határokon kívül, de határainkon belül sem - hozzáteszem következetesen. Szó sincs róla, hogy előbb a belföldi szegényeken akar valaki segíteni: ilyen nincs. Azok, akik nemet mondanak a bevándorlókra, ugyanazok az emberek, akik elfordítják a fejüket, amikor meglátnak egy hajléktalant, és segítség helyett oktatásban részesítik: "Dolgozni kellene!" Ilyenkor mondom: Adjatok munkát nekik ti! 

Két embertípus mutatkozik meg a migrációs politikában: a Merkeli út, az érték vezérelt európai emberé, aki a vallott értékei mentén szeretné megoldani, feldolgozni a problémát; és az Orbáni út, az érték tagadó, képmutató, aki igazából azt hiszi, hogy ha elég ideig a szőnyeg alá söpri a problémát, az magától elmúlik.

Lehet támadni Angela Merkelt, de az tagadhatatlan - hogy Orbán Viktorral szemben - következetesen ragaszkodik azokhoz az értékekhez, amikkel korábban Németországot is kihúzta a válságból.

Lehet kritizálni Európát, hisz elfelejtett harcolni. A második világháború nehezen gyógyuló sebet ejtett az öreg kontinensen. Az akkor harcolók békevágya olyan mélyen beleivódott az utánuk következő generációkban, hogy akkor is húzódzkodunk fegyverhez nyúlni, amikor saját biztonságunk a tét. Igen, Európának újra meg kell tanulnia, hogy a saját biztonsága és a globális béke érdekében időnként fegyverhez kell nyúlnia. Nem totális, nem elnyomó háborút, világégést kiprovokálnia, hanem épp ellenkezőleg: megoldani a lokális konfliktusokat, mint a szír válság, mielőtt egy csapat szociopata harmadik világháborúvá szélesíti, ahol mindenki lő mindenkire, mert csak.

S mielőtt megkérdezed, hogy miért kell elmennünk Szíriába és ott harcolni, mi közünk van ahhoz ami ott folyik, gondolj arra, hogy amíg az Iszlám Állam létezik, addig célkeresztben van a fejed. Mert a máshol gerjesztett indulatot be lehet csempészni egy konténerben az országomba és itt fog robbanni, ezért igenis közöm van hozzá, hogy ott mi folyik. Csak néz a határaink elé, a milliónyi menekültre.

Illúzió, hogy a migrációs helyzetet Európán belülről lehet kezelni. Fel kell venni a kesztyűt, odamenni és rendet tenni.

Rendőrökre mindig szükség van, legyen akármilyen jó a közbiztonság, ám így államok közt is szükség van a a világ csendőreire. Ugyanakkor képtelenség egyetlen államtól várni a megoldások szállítását, legyen az akár az Egyesült Államok. Az USA is kimerült, és gazdasági lehetőségeinek a végén inkább a saját biztonságára koncentrál, sem ereje, sem akarata nincs a Szír helyzet rendezésére, így Európa felszabadítására.

Csak Európa szabadíthatja fel saját magát. Sem Magyarország, sem Németország, sem Görögország, egyetlen egy európai tagállam sem tudja akárcsak magát is megmenteni.

A szír helyzet, a Közel-Kelet és így Európa határainak a megmentése csak úgy lehetséges, ha egységes akarattal, és kemény összefogással, saját szuverenitásunk feladásával, erőforrásaink közösbe adásával egyetlen európai "szupernemzetként" lépünk fel az ISIS ellen, a helyzet és legalább egy látszólagos béke elérésért. Ez a véráldozat ránk vár.

Ellenkező esetben megcsal a békevágyunk, s arra fogunk ébredni, hogy a fejlett Európa egy gyenge, ám épp szerencsés helyen lévő állam - vagyis Törökország - autokratikus vezetőjének, Erdogának lesz mind gazdaságilag, mind lelkileg kiszolgáltatva. Neki viszont nem a rendezés az érdeke, hanem hogy a szírek helyett a törökök árasszák el szabadon Európát.

Rendet tenni és egy viszonylagos békét teremteni nem egyszerű, hisz nekünk európaiaknak minden történelmi tapasztalatunkat fel kell használni, hogy látszólagos békét teremtsünk egy vallásháborúban, mely a fejünkre nőtt.

Ha a miniszterelnökünk csak tized annyira lenne zseni, mint ahogy a kerítés kapcsán magát feltünteti, akkor a határzár mellett már rég nem a kvótákról egyeztetne, hanem a helyzet hosszútávú rendezésről, hisz nem sokat érünk azzal, ha a kvótákban nyerünk, de a határainkon összeomlik a kerítés a milliónyi ember nyomásától.