A két Viktor

Ukrajnában az egész egy EU melletti tüntetéssel kezdődött, de végül forradalom és szabadságharc lett belőle. Na nem olyan "fülkeforradalom" és nem olyan "szabadságharc", mint Magyarországon, hanem olyan igazi fajta, amikor az emberek tényleg megharcoltak azzal a rendszerrel, mely szabadságukat korlátozta és az országot egy idegen elnyomó hatalom karjaiba lökte.

Egy igazi forradalom igazi hősökkel. Nem a politikusok beszéltek, hanem egyszerű emberek. Emberek, akik ott voltak, mikor tiltakozni kellett, és ott voltak, mikor harcolni kellett. Emberek akik kitartottak a hidegben, esőben és vérzivatarban. Emberek, akik kiállása megdöntötte Janukovicsot, aki szívesen lett volna az újjá éledő Szovjetunió tagköztársaságának az elnöke, Putyin első számú talpnyalója.

Már az elmúlt napokban is önkéntelen összehasonlítottuk magunkat Ukrajnával. Igen, rémisztő a hasonlóság: Az elmúlt években Orbán Viktor is ugyanazon az úton járt, mint Janukovics: lassan meglopta a demokráciánkat, meglopta szabadságunkat, korlátozva mindent és mindenkit, ahol neki ellent mondhatnak. Beteg elméjükben mindketten szentül hiszik, hogy a "nép" mögöttük áll, ők azok akik meghallották az új idők szavát, ők a meg nem értett zsenik, akinek mindenben igazuk van, s az ellenzék csak egy bolha a nadrágjukban, mely bosszantásra jó.

A párhuzamot tovább erősíti, hogy a Kijevből menekülő Janukovics-hívek jelentős része - állítólag - pont Budapestre menekül. Ez egy nagyszerű bizonyítvány arról, hogy Orbán Viktor rendszere mennyire korrupt és antidemokratikus. Mondjuk Berlinben, Prágában, vagy Varsóban valószínűleg rég rendőrök várnák Janukovics híveit a reptéri terminálokon.

Azzal, hogy a Kormánymédia teljes mértékben elhallgatja a harcokat, a fegyvertelen tömegre leadott sorozat lövéseket, a mesterlövészeket, akiknek a vöröskeresztes mentők a kedvenc célpontjaik, egyfajta beismerése annak, hogy joggal vonunk párhuzamot a két rendszer között. Beismerése annak, hogy Orbán Viktor nem csak gyengíti a demokráciát, hanem egyszerűen semmibe nézi. Nyílt beismerő vallomásnak számít az is, hogy az Unióban és a környező országokban egyedül Orbán Viktor nem ítélte el a rohamrendőrség és egyéb belügyi erők, valamint a civil ruhás, de felfegyverezett provokátorok bevetését. Ezzel azt is bevallotta, hogy hasonló szituációban, bizony ő is ezt tenné.

Az ukrán példa mutatja, mennyire nincs igaza a Janukovics és Orbán Viktor féléknek: egy valóban demokráciára törekvő társadalom igenis elűzi azokat, akik a valóságtól teljes mértékben elszakadva, saját beteges rangkórságuk, rögeszméik és képzelgéseik szerint vezetik az országot, miközben kapaszkodnak saját hatalmukba, elfelejtve, hogy csak ideig-óráig bitorolhatják azt. Orbán Viktor megláthatta sorsát a Janukovicsban, mert ugyanilyen megalázottként, vesztesként kell majd távoznia, mint keleti kollégájának.

Talán Magyarországon nem lesz szükség fegyveres harcokra, de csak egyetlen esetben: ha április 6.-án megmutatod Orbán Viktornak, hogy nem szeretnéd ha folytatná, s megadod neki a lehetőséget, hogy békében távozzon a magyar politikai színpadról. Örökre.