Balkezek

Hetek, hónapok, lassan egy egész év telik el, és sehol az ellenzéki összefogás. Kereshetjük az okokat, de igazából mindenki csak saját magát vádolhatja ebben.

Oly ősi magyar virtus áldozatai lettünk mi, hogy csoda, hogy Orbán Viktor adminisztrációja ezt még nem tette hungarikummá. Mert nekünk nem volt elég a történelemünk számtalan pusztítása, vihara és vérzivatara, mi mindig képesek vagyunk saját magunkat elárulni, s pont az ellenünk törő hatalmak felé menni panaszra. Magyarországon baloldalon épp úgy, mint a jobbon, csak a hatalom számít, nem pedig az együttműködés.

A mai Baloldal pont e magyar virtus miatt mintha képtelen lenne a szerveződésre.

Személyeken bukik az együttműködés, vagy tényleg olyan mélyek az ellentétek? Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az előbbi.

Ha vesszük a csoportokat, az MSZP, a DK, a PM és az Együtt2014 között semmi oly ellentét nincs, melyben ne lehetne megegyezni. A legnagyobb különbség talán a liberális szárnyú Együtt és a PM között volt: a fiatal zöld párt példamutatóan viselkedett és anélkül, hogy indentitását vesztette volna, közös, kompromisszumos megállapodást hoztak létre néhány hét alatt: mert ha megvan az akarat mind a két fél részéről hetek kérdése az egész.

A Párbeszéd Magyarországért pedig olyan fiatalok együttműködése, akik komolyan vették a változtatást, a demokráciát, a baloldali értékrendet és a környezetet. Energikusak, aktívak és kompromisszum készek: pont ahogyan a következő nemzedék elvárja a baloldali politikusoktól. Bennük van a legnagyobb potenciál arra, hogy megszólítsák az embereket, különösen, azt a több mint 50 százaléknyi bizonytalant, akikkel bizony választást lehetne nyerni.

Az MSZP és a DK tulajdonképpen ugyan az a párt: csak a vezetőik nem tudtak egymással kijönni és együttműködni, ezért szakadtak ketté. De tud valaki markáns különbséget tenni Gyurcsányon és Mesterházyn kívül a két párt közt?

Magyarul: nincs markáns különbség az ellenzéken belül, sőt a csoportoknak szükségük lenne egymásra, tökéletesen kiegészítik a másikat. Mégis gátolják a megegyezést az egyéni pozíció harcok. Már most lebeg mindenki előtt, hogy 2014 után milyen szerep vár rá, miközben ha így folytatják, még a csatatérig sem jutnak el.

Gyurcsány Ferenc nem tudom miben reménykedik: 2009-ben egy hatalmas válság kellős közepén hagyta cserben az országot. Talán azt hiszi, hogy ezt elfelejtik neki? Ellenzéki szónoknak, sőt még frakcióvezetőnek is tökéletes lenne, ha elfogadná ezt s szerepet és rájönne: az elvesztegetett bizalmat bizony sok-sok év után szerezheti csak vissza. Erre esélyt viszont csak az adhat, ha teljes mellszélességgel beáll az együttműködésbe.

Mint ahogy Mesterházyék is csak azt látják az együttműködésben, hogy nekik mennyire szűkül be a mozgásterük. Inkább Szondi módjára rohannának a halálba egyenest, mintsem hogy együttműködjenek és "csak"  részei legyenek egy nagyobb egésznek.

Pedig A PM-sek jól látták: ma Magyarországon egyetlen egy szereplő van, aki nemzetközileg elég ismert és hiteles ahhoz, hogy kirángassa Magyarországot az Orbáni válságból: Bajnai. De önmagában Bajnai sem elég erős, szüksége van támogatókra. Nem azért, hogy egyetlen akolba terelve uniformizálja az ellenzéket, hanem azért, hogy a háborút megnyerje. A többit majd a győzelmi tor után megbeszélhetjük.

Szóval fiúk! Mielőtt az egész nem lesz más, mint egy óvódás "ereszd el a hajam" játék és Orbán szép csendben a háttérben sikeresen újrázik, ideje leülni, magatokba mélyedni és elgondolkodni azon, hogy néha személy szerint egyet vissza kell lépni, hogy utána mindannyian előre haladhassunk.