Ugrás a fő tartalomra

#62. Elvesztegetett napok

Pató páli helyzet: ugyan nem mondja ki a Narancsvidék Ura, de érezhető, hogy ő személy szerint rá ér a reformokra, a problémák orvoslására. Fontosabb dolga akadt: valahogy be kell csempésznie az alkotmányba, hogy milyen történelmi tettet vitt véghez, a kétharmadával megszabadítja Magyarországot az utolsó mocskától, a förtelmes 1949. évben alkotott Alkotmánytól! Mindezt olyan magabiztos kézzel intézi, hogy szárnysegédje, a Törpe Docense szerint népszavazásnak sem kell megerősítenie, mert a nép nem látja át, vagy túl jól átlátná és esetleg egy visszautasítás személyi és politikai vonzatokkal járna!

Miközben ügyesen alkotmányozási huzavonába kergetik magokat, a Narancsvidék Ura megint kapott egy újabb napot, amikor nem kell olyan rázós kérdésekre felelnie, mint "Mi lesz a frankhitelesekkel?", "Mikor lesz gazdaságpolitikánk?", "Meddig hagyja, hogy az oktatást hoffmanni rémálmok gyötörjék?" és "Mikor jelenti be a reformjait és mi lesz a csomagban?"

A napokból viszont hetek lesznek, a nyár és az ősz is elmúlt, már a tél is, és az alkotmány ürügye még kitart, de a világ nem áll meg a Magyar Köztársaság Alkotmányának a kedvéért se, sőt a Narancsvidék ura is csak a kerítésig kiskirály - még egy darabig -, és az Idő egyre jobban szorongatja Magyarországot: "Válaszolj, vagy pusztulj!"

Itt a lét a tét: Európai létünk, hogy tevékeny, szervező nemzet leszünk-e Európában, vagy csak potyautasok egy jóindulatú intézményben, akinek szava nincsen, esetleg egy-egy jobb napon ránk adják a bohóc sapkát?

Orbán Viktornak Magyarország történetében ritkán látott esélye van arra, hogy az országot felvirágoztassa és érdemeit senki se vitathassa el, mégis képtelen, mert nem látja a problémát és akkor vak, vagy nem tudja megoldani, akkor viszont csak a szája nagy, és ez esetben akaratgyenge is, mert nem tudja leváltani azokat az embereket, akiknek alkalmatlansága már rég közismert és olyan tiszta tény, mint a nap.

Napokból viszont nincs sok. Minden a legjobb úton halad, hogy Orbán tényleg beírja magát a történelembe, mint az, aki egymagában nagyobb kárt okozott és jobban visszavetette az országot, mint a 150 éves török hódoltság.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...

Karikó-tragédia

 Ünnepel az ország: dr. Karikó Katalin visszatért. Igaz csak ideiglenesen, inkább családlátogatás jelleggel, de ha már itt van, akkor a miniszterelnöktől kezdve az MTA-n és a szegedi polgármesteren át a Szegedi Egyetemig mindenki akart vele egy közös fotót, egy húszperces beszélgetést. És persze csak úgy záporoznak az elismerések és díjak. Csak egy valamiről nincs szó: hogy a Karikó Katalin életpályája mögött milyen tragédia húzódik meg. A miniszterelnök miután smúzolt egyet a legújabb “hazai büszkeségünkkel”, kijelentette, hogy nem kér többet a Pfizer vakcinájából, mert van elég és amúgyis jövőre lesz magyar vakcina is. Pedig magyar oltóanyag nem csak lesz, de már van, legalábbis lehetett volna. Ha nem építjük le harminc évvel ezelőtt Karikó Katalint. Tévedés, nem akarom számon kérni az akkori szegedi akadémiai közösségen, hogy miért nem látott a jövőbe. De riasztó, az amúgy teljesen elhallgatott statisztika, hogy a magyarnak született 10 Nobel-díjas közül csak kettő volt magyar a...

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...