EZ maga a pokol. Az agyrém.
Természetes élőhelyükön megfigyelni a gyerekeket? És ennek a nőnek van két gyereke és két unokája? És felnevelte, vagy felneveltette őket? Esetleg már eleve diplomás 23 évesnek szülte őket? Másképp elképzelni sem tudom, hogy engedhet ki ilyen gondolatokat. Esetleg az egyik mesterét Mengelének hívták? Jó, hogy nem fejforma alapján dönti el, hogy ki mi legyen, mint az Isteni színjátékban...
Tévedés ne essék, a gyerekek nem egyformák, de megérdemlik, hogy egyformaként induljanak. Igen, van akinek segítségre lesz szüksége, de nem egyszerűbb eldönteni az iskolában? Egy gyerekben annyi minden rejtőzhet. Senki, de senki nem tudja megmondani, egy hatéves mire lesz képes, mit tud majd holnap. Megérdemlik, hogy egyenlők legyenek mikor kezdik.
Lesz olyan, aki több odafigyelést igényel. Van olyan, akinek kétszer kell elmondani valamit. Lehet, hogy valaki elakad a szorzótábla egy-egy soránál, de megérti, és kis odafigyeléssel akár közgazdász lesz.
Lehetőség. Erről szól az egész. És arról, hogy kötelességünk többet nyújtani gyermekeinknek, mint amit mi kaptunk. Kötelességünk lehetőséget nyújtani nekik, több lehetőséget. Ha nem megy, akkor lehet korrepetálni, ha nem megy, akkor lehet lassabb, speciális osztályba irányítani, de kérem ne ránézésre döntsük el! Inkább legyen ezer oldallal kevesebb szabály, és legyen több lehetősége a pedagógusnak és a szülőnek, rugalmas programokat szeretnék, azt hogy az aspergereseket is belehessen vonni az iskolába, és az autistákat is - végül is csak annyit, hogy mindenki megtalálhassa a maga sávját, ahol tud tanulni és elsajátíthat mindent, ami kell, ami fontos.
Adjuk meg a jogot mindenkinek a tanulásra, és arra, hogy bármikor válthasson fölfelé, és ne tereljük, hanem foglalkozzunk a lemaradókkal. Adjuk vissza a gyerekeknek a gyermekkort, de tanítsuk meg mindenre őket, ami az egyre összetettebb életünkhöz kell. Tanítsuk meg őket a devizahitelezésre, a csalók elkerülésére, a közlekedésre, politikára és a bürokráciában való eligazodásra; az önkifejezés módjaira és egymás elfogadására, matematikára - csupa hasznos dologra. Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy gondolkodó felnőttek legyenek.
Idealista vagyok? Talán. Tudom, nem könnyű megvalósítani ezeket, de az alapok jók. Ha nem tesszük tönkre ezeket is végleg, akkor még sikerülhetne is közelebb kerülni a megvalósuláshoz. Az utóbbi hetek-hónapok viszont arról győztek meg, hogy adott egy büfészakos államtitkár, aki kapott egy kalapácsot és azzal addig ütögeti az oktatást, amíg van mit.
Valaki állítsa meg Terézanyut Hoffmann Rózsát!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése