Ugrás a fő tartalomra

Egy budapesti pofon anatómiája

Fideszes berkekben a következő két és félévben biztosan mindennapi téma lesznek a 2019-es önkormányzati választások, és az, hogy az előzetes közvélemény kutatások, saját belső felméréseik és egyáltalán, a tuti biztos taktikájuk ellenére hogy szaladtak bele egy ilyen pofonba, különösen ami a Budapesti főpolgármesteri széket jelenti.


Tagadhatatlan, hogy ez a meglepetés nem volt előzmények nélküli. 19-re beért a Momentum és a DK hosszas és következetes pártépítő munkája, megtalálták a saját színeiket, üzeneteiket és hangjukat. Képessé váltak nagtömegek behúzására, vezetésére. Ennek köszönhetően mind a kép politikai erő nagyot lépett előre az EP választásokon.


S bár Karácsony Gergely - akkor még közel sem főpolgármester úr - és a szocik árulásnak tekintették az EP választások sikerét kihasználó DK és Momentum hirtelen elővett ellenjelöltjeit és az újabb előválasztási fordulót, így rá lettek kényszerítve arra, hogy a nyarat aktív kampányolással töltsék. Nem vállalkoznék arra, hogy számszerűsítsem, hogy ennek köszönhetően mennyit nyert a "karigeri" az október 13-i választáson, de tény, hogy lendületből fordulhatott rá az igazi, éles kampányra. Ráadásul - az esztelen Puzsérral szemben - nem azt akarták bizonyítani az előválasztáson kampányoló felek, hogy a másik miért nem alkalmas, hanem hogy ők mit gondolnak Budapestről. Valós alternatívák ütköztek egymással.


De hogy az előválasztás ne csak kidobott pénz és energia legyen, kellett az a már-már államférfiúi magasságokat jelentő mentalitás, hogy sem a Karácsony-, sem a vesztes felek kampány csapata nem sértődött meg, hanem már a következő nap képesek voltak egymással dolgozni, egymás szemébe nézni. Igaz a kampányban sem ástak mély árkokat egymás ellen, de tényleg örömteli volt nézni, ahogy a gyakorlatban megvalósult, mind Budapesten, mind a kerületekben - és a fővárosi mintára vidéken - az egy a tábor - egy a zászló gondolata.


Ezt a világos közös cél, a a jobb és baloldali elemeket egyaránt felvonultató program és csapat, a közös és egységes megjelenés és arculat is elősegítette, s talán ennek köszönhető, hogy alig volt a szövetségből kiugrás. Inkább bele sem álltak azok a helyi szervezetek, ahol olyan helyi politikusok emberek indultak, akik képtelenek voltak személyes ellenérzéseiket félretenni a közös cél érdekében.


A Fidesz túl későn vette észre, hogy nem egy háborgó, kiforratlan 14-es összefogással, vagy egy 18-as koordinációval áll szemben, hanem - legalábbis Budapest nagyobb részén - egyetlen, nagy és egységes ellenzéki szuperpárttal.Remélem ezt a nem hivatalos pártot nem most láttuk utoljára, mert csak így van esélye annak, hogy egy valós alternatíva, egy valós demokrácia, egy valós változás kitörjön végre a NER által megszabott keretekből. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...

Gázok

  Mint a fickó – elnézést, de nincs rá más szó – befingik a szobába, majd ki slisszol onnan: ilyen Demeter Szilárd viselkedése. Sorosozik egyet, szítja az amúgy sem szűnő gyűlöletet, majd hirtelen, mintha magába szállna, visszavonul. “Pardon” – mondta, mintha csak a lábára lépett volna valakinek a villamoson csúcsidőben. Csak hogy ez kevés. Miután közzé tették és felkapták, nem lehet meg nem történté tenni egy publicisztikát. Miután Izrael tiltakozott, a zsidó szervezetek megsértődtek, már nem lehet kiradírozni a cikket. Mint amikor valaki a szobába fingik, s utána kislisszol az ajtón. A szag itt maradt, a kár megtörtént. Olyanokat is sikerült Demeter Szilárdnak maga, a Fidesz és Magyarország ellen hangolnia, akiket nem szeretett volna. Sőt fokozni is sikerült azzal, hogy sikerült olyanokat írnia, hogy egyeztetett korábban a zsidó barátaival, akik egyet érettek vele. Ha ezek a barátok tényleg léteznek, akkor vagy nem barátok, vagy nem zsidók – ám mindenképp hülyék. Mert ezzel a cik...