Ugrás a fő tartalomra

Egy budapesti pofon anatómiája

Fideszes berkekben a következő két és félévben biztosan mindennapi téma lesznek a 2019-es önkormányzati választások, és az, hogy az előzetes közvélemény kutatások, saját belső felméréseik és egyáltalán, a tuti biztos taktikájuk ellenére hogy szaladtak bele egy ilyen pofonba, különösen ami a Budapesti főpolgármesteri széket jelenti.


Tagadhatatlan, hogy ez a meglepetés nem volt előzmények nélküli. 19-re beért a Momentum és a DK hosszas és következetes pártépítő munkája, megtalálták a saját színeiket, üzeneteiket és hangjukat. Képessé váltak nagtömegek behúzására, vezetésére. Ennek köszönhetően mind a kép politikai erő nagyot lépett előre az EP választásokon.


S bár Karácsony Gergely - akkor még közel sem főpolgármester úr - és a szocik árulásnak tekintették az EP választások sikerét kihasználó DK és Momentum hirtelen elővett ellenjelöltjeit és az újabb előválasztási fordulót, így rá lettek kényszerítve arra, hogy a nyarat aktív kampányolással töltsék. Nem vállalkoznék arra, hogy számszerűsítsem, hogy ennek köszönhetően mennyit nyert a "karigeri" az október 13-i választáson, de tény, hogy lendületből fordulhatott rá az igazi, éles kampányra. Ráadásul - az esztelen Puzsérral szemben - nem azt akarták bizonyítani az előválasztáson kampányoló felek, hogy a másik miért nem alkalmas, hanem hogy ők mit gondolnak Budapestről. Valós alternatívák ütköztek egymással.


De hogy az előválasztás ne csak kidobott pénz és energia legyen, kellett az a már-már államférfiúi magasságokat jelentő mentalitás, hogy sem a Karácsony-, sem a vesztes felek kampány csapata nem sértődött meg, hanem már a következő nap képesek voltak egymással dolgozni, egymás szemébe nézni. Igaz a kampányban sem ástak mély árkokat egymás ellen, de tényleg örömteli volt nézni, ahogy a gyakorlatban megvalósult, mind Budapesten, mind a kerületekben - és a fővárosi mintára vidéken - az egy a tábor - egy a zászló gondolata.


Ezt a világos közös cél, a a jobb és baloldali elemeket egyaránt felvonultató program és csapat, a közös és egységes megjelenés és arculat is elősegítette, s talán ennek köszönhető, hogy alig volt a szövetségből kiugrás. Inkább bele sem álltak azok a helyi szervezetek, ahol olyan helyi politikusok emberek indultak, akik képtelenek voltak személyes ellenérzéseiket félretenni a közös cél érdekében.


A Fidesz túl későn vette észre, hogy nem egy háborgó, kiforratlan 14-es összefogással, vagy egy 18-as koordinációval áll szemben, hanem - legalábbis Budapest nagyobb részén - egyetlen, nagy és egységes ellenzéki szuperpárttal.Remélem ezt a nem hivatalos pártot nem most láttuk utoljára, mert csak így van esélye annak, hogy egy valós alternatíva, egy valós demokrácia, egy valós változás kitörjön végre a NER által megszabott keretekből. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...

Karikó-tragédia

 Ünnepel az ország: dr. Karikó Katalin visszatért. Igaz csak ideiglenesen, inkább családlátogatás jelleggel, de ha már itt van, akkor a miniszterelnöktől kezdve az MTA-n és a szegedi polgármesteren át a Szegedi Egyetemig mindenki akart vele egy közös fotót, egy húszperces beszélgetést. És persze csak úgy záporoznak az elismerések és díjak. Csak egy valamiről nincs szó: hogy a Karikó Katalin életpályája mögött milyen tragédia húzódik meg. A miniszterelnök miután smúzolt egyet a legújabb “hazai büszkeségünkkel”, kijelentette, hogy nem kér többet a Pfizer vakcinájából, mert van elég és amúgyis jövőre lesz magyar vakcina is. Pedig magyar oltóanyag nem csak lesz, de már van, legalábbis lehetett volna. Ha nem építjük le harminc évvel ezelőtt Karikó Katalint. Tévedés, nem akarom számon kérni az akkori szegedi akadémiai közösségen, hogy miért nem látott a jövőbe. De riasztó, az amúgy teljesen elhallgatott statisztika, hogy a magyarnak született 10 Nobel-díjas közül csak kettő volt magyar a...

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...