Valahogy az ellenzékhez nem jutott el a választási eredmény. Vagy ha eljutott, akkor... hát minimum kötözni való bolondok. Még mindig nem a kooperáció jár a fejükben, hanem azon gondolkodnak, hogyan tudnák még apróbb, még kisebb frakciókra szabdalni magukat.
Az LMP kezdte el, történetük legjobb választási eredményét interpretálták úgy, hogy két pártra is elég lesz az a a hét százalék: egy schifferista Fidesz-szatellitre, és azokra, akik valódi ellenzéki pártot akarnának. Ez utóbbiaknak igazuk volt talán, hogy a volt pártelnök a visszavonultság biztos fedezékéből vastagon kivette a részét az összefogás mentes ellenzéki szereplésből.
A sort folytatta a Jobbik, Toroczkai László lett Vazullá. Mint ahogy István korabeli elődje hitte, hogy a magyarság, az ország végét jelenti az idegen keresztyénség felvétele, a lovagi, a nyugati életmód térnyerése; pont úgy hisz Toroczkai abban, hogy a Jobbik elveszíti magát és elveszíti a magyarságot a néppártosodás útján. S pont ugyan úgy téved, hisz, a mérsékelt jobbik adhat menedéket mind azon konzervatívoknak, akiknek elegük van a nyílt gyűlöletkampányból.
Nem mellesleg az új elnök, Sneider Tamás helyében nem igazán sírnék Toroczkai után. Ásotthalom polgármesterére még nagy jövő állhat Orbán és kommunikációs szárnysegédje, Bayer Zsolt társaságban. A néppartosodás talán még nem hozott számszerű eredményt, de nem is tette tönkre a pártot, legrosszabb esetben is azt mondhatjuk, hogy a pártnak legalább annyit hozott, amennyit vitt.
A Jobbik szakadása mellesleg a néppártosodás kezdete óta várható, hisz a párt előbb vagy utóbb le kell hogy számoljon szélsőséges múltjának árnyaival. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakadás után a néppártos vonal lesz az, ami tényleg a jövőt jelenti.
Nem maradhat ki kedves MSZP-nk sem egy ilyen illusztris negatív felsorolásból. A párt mára teljesen elvesztette párt jellegét. Igaz, a magyar politikai múmiák gyűjteménye már nem egyszerűen szakadni szeretne, hanem - legalábbis az alkoholban tartósított, brüsszeli emigrációra kényszerített Szanyi Tibor szerint egyszerűen végleg fel kéne számolni. S amint a szólás fogalmaz: a gyerek és a részeg mindig az igazat mondja. A pártnak ez már a sokadik elvetélt kísérlete arra, hogy pártként viselkedjen, és a szociknak ez látványosan nem megy. Nem tudják elmondani, hogy mit képviselnek, kiket képviselnek és miért képviselik azt. Ilyenkor tényleg jobb felszámolni méltósággal egy pártot,mintsem további tisztújításokkal hosszabbítani a régi mamut kínokkal teli haláltusáját. Mert egyenlőre a komolyan vehető jelölteknek sincs semmi a kezükben, amivel ismét pártot tudnának csinálni ebből a gazdasági-politikai-erkölcsi válságból, amit ma Magyar Szocialista Pártnak neveznek - ám se nem szocialista, se nem párt.
Így mondhatjuk a helyzet összegzése az, hogy Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója lesz a legerősebb ellenzéki párt, pedig nem szolgált rá. Nagyon nem. A DK-t még mindig a Ferivel azonosítják, és teljes joggal. A párt inkább "langyi": van a Feri, aki erősen odamond és egymaga próbál fogást találni egy korlátlan erőforrásokkal rendelkező NER-en és vannak a többiek, akik szívesen dolgozgatnak a főnök keze alá, de képtelenek saját témát képviselni, saját témával bekerülni a sajtóba, ott maradni, képtelenek egy politikának nevezett színfóniát kitalálni, vagy épp a főnök nélkül egy látványos, közös munkát bemutatni.
Egyszer szeretnék látni egy olyan DK rendezvényt, ahol csak annyi szerepet kap az alapító-elnök, hogy végre leírhassam: a Demokratikus Koalíció az a párt, ami túl nőtt Gyurcsány Ferencen, ami nem függ Gyurcsány Ferenctől, végre önmagban is életképes. Ám ekkor retteghet a NER csak igazán.
Vagy akkor ha az ellenzék összefog. De most őszintén, szerintetek melyik a valószínűbb? Egy teljes ellenzéki összefogás, egy Nemzeti Demokrata Párt, vagy az, hogy az DK végre túl nő az elnökén?
Így vagy úgy, de az összkép rendkívül elkeserítő. Sokan azt hiszik pártjuk annyira megnyerte a választást, hogy az eredmény két pártra is elegendő lenne. Többen - mint az LMP-s Hadházy - a beépült ügynököket, belső ellenséget keresnek, ami vagy igaz, vagy egyszerű indok a leszámoláshoz a politikai ellenfelekkel. Miközben a valódi megoldás keresői kisebbségben vannak, és azok, akik az ellenzék szavazói bázisát adnák, riasztóan nagy mértékben adják fel és költöznek külföldre.
Eddig egyedül Mellár Tamás viselkedett felelős ellenzékiként, aki a Fodor Gábor családja és üzletfelei által alkotott Liberális Párt Kft. alkalmazottja Bősz Anett és a Karácsony-féle Párbeszéd közti szakadást hidalta át azzal, hogy gesztus értékűen belépett a Párbeszéd Frakciójába. Miközben Fodor Gábor ezzel kiírta magát - remélhetőleg végleg - a demokratikus ellenzék tagjai közül, Mellár Tamás ezzel a lépéssel kiérdemelte az elmúlt hat hétben a "Demokrácia Bajnoka" címet. De ez valahogy engem nem vigasztal, gyanítom egyenlőre őt sem, téged sem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése