A kiásott árok

A Demokratikus Koalíció, az egyetlen olyan ellenzéki párt, mely előtt semmi sem szent: nem tartja tiszteletben az olyan mély választási hagyományokat, mint a felelőtlen ígérgetésekből álló licit versenyt; Gyurcsány nem tiszteli meg a szocialistákat azzal, hogy megvárja, míg teljesen széthullva ők maguk rehabilitálják; s végképp nem tiszteli a magyar választási rendszer szent tehenét, a határon túliak szavazati jogát.

S ezzel sokak szerint minden határon túlment.

Mert hogy a liberálisoknak örülnie kell, hogy kiterjesztik a jogokat - vajon miért nem tapsikolnak a demokraták, amikor arról van szó, hogy mindenkinek joga van fegyvert tartani, hordani, adott esetben használni?

Mert hogy helytelen korlátozni a jogokat - tényleg miért is harcolunk az elszámoltathatóságért, miért korlátozzuk a megválasztott személyek hatalmát, miért vagyunk úgy oda, amikor Orbán Viktor kiterjeszti a kormánya jogait?

Mert ez is csak árok ásás, mert ezzel is csak felesleges vitákat szül - nos azt hiszem a határon túliak szavazati jogára rá is fér a vita.

Attól, hogy nem beszéltünk róla, attól, hogy nem néztünk szembe vele, a határon túli magyarok szavazati jogának elutasítottsága az utca emberében a magyar kormánnyal szembeni elégedetlenséggel együtt nőtt. Ha úgy tetszik nem Gyurcsány, hanem a szavazati jog puszta léte a jelenlegi formájában tüzeli az egyszeri magyar állampolgárt, az utca emberét. Az ex-miniszterelnök csak annyit tesz, hogy rámutat arra a már létező és mélyülő gödörre, amit a mai "elit" képtelen észrevenni.  

Mert lássuk csak, hogy éli meg az utca embere ezt az egészet: van egy pár millió olyan szavazó, aki életében nem élt Magyarországon, az általa választottak döntései se őt, sem rokonait nem érinti, nem neki kell szembesülni a magyarországi orvoshiánnyal, a gyermekei általános iskoláit nem a KLIK veri szét. A határon túli magyar tanítóknak nem kell szembesülniük azzal, hogy az amúgy is megalázó magyar bértábla szerinti fizetésük rendszeresen késik. Nem ő fizeti a világ egyik legmagasabb fogyasztási adóját, nem budapesti minisztériumok felelnek autópálya építéseikért, nem a magyar miniszterelnök (fél)kegyelmén múlik, hogy hol nyílnak új gyárak, nem az ő adóját korrumpálják el a megszavazott tisztségviselők.

Ellenben az utca embere  fizeti meg, hogy a határon túliaknak is járjon baba kötvény, ő teremti elő a határon túli magyar egyetemek és iskolákhoz történő hozzájárulások fedezetét, a mi bőrünk érzi meg a határon túl felhúzott foci stadionok árát. Az utca embere tartja el a magyar kormány ösztöndíján itt tanuló határon túli magyarokat, miközben saját gyerekének fizetnie kell.

Mind ezt tetézik azzal, hogy sosem kérdezték meg az utca emberét, hogy szeretné-e, ha a határon túliak beleszólnának az ő életébe. Csak egy próbálkozás volt, az is 13 éve, ami akkor érdektelenségbe fulladt. Mégis erre mutatnak vissza, erre hivatkozva adtak kettős állampolgárságot, adtak szavazati jogot. Mintha a a szocialisták a 1994-es választások eredménye alapján akarnának jövőre kormányt alakítani.

Arról nem is beszélve, hogy aki sosem élt Magyarországon úgy szavazhat, hogy azt sem tudjuk él-e, hal-e, csak regisztrál és érkezik tőle egy levél amit elfogadunk hiteles szavazatnak, ellenben azokkal, akik itt éltek, de elegük lett a politikusok, a Legnagyobb kormány Párt korrupciójából és zsebtöméséből, azoknak órákat kell utazni és sorban állni, hogy szavazhassanak.

Az utca embere másodrendűnek érzi magát a saját országában - valamennyire joggal. Épp ezért kezdi utálni az utca embere a határon túli magyart.

S lássuk be, egy formális aktuson a határon túli magyart is becsapja. A határon túli magyaroknak továbbra sincs képviselete a magyar Parlamentben, hisz nincs megnevezett, köztük élő képviselő a magyar parlamentben. Nincs, akit személyesen meglehetne keresni hogy meghallgassa és képviselje a határon túli magyar panaszát. Nincs aki rendszeresen fogadóórát tartana nekik. A Nagy Nemzeti Kormánypárt ugyan megadta a szavazati jogot nekik, de elvette képviselet lehetőségét, hisz ahol csak tudta megosztotta a magyar pártokat. Szétverte a Magyar Koalíció Pártját a felvidéken, Tőkés vezette Erdélyi Magyar Polgári Párt megosztotta az RMDSZ-t Romániában; s ha a Vajdasági Magyarok Szövetsége kicsit hangosabban ágált volna a déli kerítés ellen, a határzár miatt megszüntetett regionális vonatok hiányán, biz' Isten a Legnagyobb Nemzeti Kormánypárt gondoskodott volna egy társszervezetről. Persze amikor megosztotta a Legfőbb Magyar Kormányzó a magyar kisebbséget, akkor mélyen hallgattak azok, akik most a határon túliak szavazójoga mellett kardoskodnak.

A határon túli magyaroknak olyan képviselőkre van szüksége a Magyar Parlamentben, aki köztük él, akit ők ismernek, aki személyesen felelős azért, hogy véleményük, érdekeik megjelenjenek a Magyar Törvényhozásban. Mert nagy szégyen, hogy a szavazójog ellenére a határon túli magyarok érdekei még mindig csak pártok közötti megbeszélések eredményeképpen, személyes kapcsolatoknak hála - vagy sem - jutnak el az Országházba.

A határon túli magyarnak nem volt bölcsessége, hogy felismerje miféle kicsinyes belpolitikai játszma része lett, s talán jobb lett volna, ha inkább nem szól bele egyetlen egy ikszel sem a magyar választásba. A megoldás az lett volna, ha a határon túli magyar határon túli magyar párt képviselőjét szavazza be a parlamentbe, aki tiszteletben tartja, hogy a magyar adópolitikához, vagy épp Paks2-höz nincs köze, viszont képviseli és közvetíti a magyar pártok és a mindenkori Magyar Törvényhozás felé az elszakított nemzetrészek panaszait.

A határon túli magyarok érdekvédelme amúgy sem azon múlik beleszólhatnak-e a magyar választásokba. A határon túliak érdekvédelmét egy európai, erős Magyarország tudja ellátni, akár szavazati jog nélkül is. Ehhez viszont olyan Kormány kell, aminek van szava Brüsszelben, ami nem csak kerítéssel és a demokrácia veszélyeztetésével kerülhet a figyelem központjába. Ez az amit szép lassan, az elmúlt nyolc évben kurva gyorsan elvesztettünk. S ezt nem lehet pótolni holmi szavazati jogokkal.

Lehetne szavazti joguk a hazáron túli magyaroknak, ha képviselőik nem a magyarországi pártok közül kerülnének ki, s puszta udvariasságból kimaradnának az olyan dolgokból, ami őket nem érinti.

De amíg ennek megvalósítására - sajnos - nincs remény, addig a jelenlegi formájában a határon túliak szavazati joga nem más, mint felelősség nélküli beleszólás az ország életébe, és egyedül a határon túliakat nem képviselő, nekik felelősséggel nem tartozó, csak szavazataikat lenyúló Nagy Magyar Kormánypárt érdeke. Nem kell siratni.