Mikor Botka László beszállt a miniszterelnök-jelölti versenybe, a baloldali plebsz halkan suttogott titkos, ám nem titkolt vágya teljesült. Ezzel együtt beteljesedni látszik egy régi átok is: akit Isten meg akar verni, annak teljesíti a kívánságait.
Lássuk ki az a Botka László: 15 éve Szeged polgármestere, ám a parlamenti munka sem idegen tőle: 1994 és 2014 közt két szakaszban összesen 16 évig volt az országgyűlés tagja, ahonnan legutóbb a megváltozott összeférhetetlenségi szabályok miatt távozott. Komolyabb botrányok nem fűződnek a nevéhez, pedig láthatóan régi motoros. És még mindig fiatal: mindössze 46 éves.
Bár Szegeden hangos ellenzéke van, de ez inkább hangerőben nyilvánul meg, hisz 2002-es megválasztásától kezdve nem tudták igazán megszorongatni, mindig magabiztosan zsebelte be a polgármesterséget. Még akkor is, amikor a közgyűlésben többségben ült az ellenzéke. És ami nagyon csodálatos ezekbe a konfliktusokba Szeged sem roppant bele, sőt.
Szóval Botka László tud valamit. Nem véletlen kapacitálták már évekkel ezelőtt is az MSZP-ben, hogy legyen elnök, legyen a párt későbbi miniszterelnök jelöltje.
Most hogy ő lett, a balos sajtó-blogok a baloldali mikro-pártoknál is hevesebben ugrott a témára, hogy milyen lesz, ha a két erős ember, a Demokratikus Koalíció Gyurcsány Ference és az anyapárt MSZP Botka Lászlója egymásnak ugrik: mindenki vérontást vizionált. Vagy inkább: mindenki előre dörzsölte a kezét, hogy milyen jó kis vére ütközet lesz itt: fújták a szelet, hátha vihar lesz belőle.
Botka és Gyurcsány: nyerő páros?
Pedig igazából Botka és Gyurcsány közt nincsenek kibékíthetetlen ellentétek. Sőt szerintem mind a két ember realista annyira, hogy felülemelkednek olyan apróságokon, hogy ki van a listán. Különösen azért, mert a miniszterelnök semmit sem ér, ha nincs valaki, aki a parlamenti többségét vezeti, márpedig amennyire jó lenne Botka miniszterelnöknek épp oly jó és fontos lenne, hogy Gyurcsány vezesse a parlamenti többséget, ami leveszi miniszterelnök válláról a törvényalkotás nehézségeit, hogy a kormány a kormányzásra koncentráljon. Mert nem hiszem, hogy Gyurcsánnyal ne lehetne nyerni, de nélküle közel lehetetlen. Kell lennie egy okos és reális középútnak.
Ez az út, amitől Orbán retteg, mert így nem nyerhet.
Ami pedig az Együttet és a Párbeszédet illeti: uraim négy évük volt arra, hogy tábort építsenek, áttörést érjenek el, üzenetüket mégsem hallotta meg a magyar társadalom. Szerintem az is a realista liberális demokrácia része, hogy időnként felismerjük mikor kell kompromisszumot kötni. Máskülönben ők sem jobbak az olyan szedett-vedett blognál (mint ez), nem többek mesterséges viharkeltésnél.
A Párbeszéd előválasztása - ami alapján elutasítják Botkát - jó ötlet, de lássuk be, elkésett. Idegen és szokatlan, mire megszerveznék és elmagyaráznák a liberális plebsznek, hogy miről van szó, már rég a kampányból veszik el az értékes idő. Márpedig az óra vészesen fogy. Példát mutatok: imádom az előválasztás gondolatát: mégis -slutty! - elengedtem.
Az Együtt-nek javaslom hogy változtasson nevet, mondjuk Magyar Virtus-ra. Az Együtt név értelmetlen, sőt inkább ordas hazugság, hisz lassan a választóktól is sikerül magukat különválasztani, mert szimpla értelmetlen virtuskodásból szeretne külön indulni. Még az sem biztos, hogy Külön több Együttes képviselő jutna be az országgyűlésbe, mint amennyi az Egy Nagy és Közös és Oszthatatlan Listáról, ami egyáltalán nem az ördögtől való. Ez az egész csak egy nagy humbug, ami arról szól, hogy Bajnait elvesztve, az Együtt elvesztette saját hangját, és Zsuzsa, Péter és Viktor ezzel szeretne túlkompenzálni. Persze ez az út is nyitva áll, és nyugodtan végig mehet az Együtt rajta, hisz ha 1%-ot ér el jövőre, már bravúr lesz - de attól még ugyan úgy meghal az egész - izé.
Fejezzük be a mesterséges viharkeltést, mert most nem ennek van itt az ideje. Most szövetségeket kell kötni, s nem háborúzni, most ideje felülemelkedni az egyszemélyi sérelmeken, ideje nagyban gondolkodni - sőt ideje nagyot álmodni: Ideje leváltani Orbánt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése