Ugrás a fő tartalomra

Nemzeti egységben a változás

Kedves barátaim,


Ismét elérkezett egy újabb március 15.-e, újra elővesszük folyamatosan ismételt frázisainkat a bátor márciusi ifjúkról, kik egyetlen nap alatt alapjaiban rengették meg Metternich cenzúrára, titkosrendőrökre, spiclikre és fizetett zavarkeltőkre épülő rendszerét.


Egy olyan rendszert rázott le magáról az ifjúság, ami a kevesek hatalmának fenntartásáért áldozta be a sokak Magyarországát, a gondolkodás és a szólás szabadságát, valamint mindannyiunk jövőjét. Egy olyan eszmerendszer igáját rázták le magukról, ami a jelenbéli előnyökért lelkiismert nélkül feláldozta mindenki jövőjét.


Barátaim, a magyar nemzet azon kevesek közé tartozik, akinek két forradalom és három szabadságharc is osztályrészül jutott. Mindegyik dicső harcunkat példátlannak nevezett nemzeti egység táplálta, ám a jelek szerint mégsem tanultuk meg a történelmi leckét.


1848/49-es forradalmat tápláló nemzeti egység nem az az összefogás, amit manapság el tudunk képzelni. Kossuth és Széchényi, a forradalom két nagy államférfija közti különbségeket oldalakon és dolgozatokon keresztül lehetne sorolni, mégis a két férfi egyezséget kötött a nemzet érdekében. Ez nem az egyformaság, de nem is a tekintélyek egyezsége, hanem az ésszerű kompromisszumok egysége volt. Olyan egyezségeké, amik nem arról szóltak, hogy kié a hatalom, hanem egy olyan együttműködés keretét biztosították, amely minden fél érdekeit a lehető legteljesebb mértékben elégítette ki. Megegyeztek, mert ez a nemzet érdeke, pont úgy, mint a sajátjuk, hisz a nemzet hátránya mindannyiunk vesztesége.


Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a múltunkból tanulni, és példaképeinknek megfelelni. Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a nagyobb jó érdekében összefogni és képes vagyunk a közös ellenség, a közös ellenfél ellen civakodás, hatalmi harcok nélkül fellépni.


Ehhez pedig nem vezet más út, mint a folyamatos önvizsgálat, mely az egyéni érdekeket képes a közösség érdekében kordába tartani. Nem lehet az a célunk, hogy a legkisebb közös minimumot találjuk meg, hanem épp ellenkezőleg, e minimumot kell megemelnünk.


Mert összefogás hiányában nem lesz sem forradalom, sem szabadságharc, nem lesz semmi változás: harcunk nem lesz méltó arra, hogy a márciusi ifjakkal együtt emlegessék, hisz inkább Martinovics – összeesküvés lesz a sorsa: hamarabb elhal, mintsem kibontakozna.


Számomra ez március idusának az üzenete: addig hamvába hal minden ellenállás, ha nincs mögötte olyan szövetség, mely nem képes az egyéni ambíciókat kordában tartani, pont úgy, mint a tanárok és az ápolók teszik.


Köszönöm figyelmüket, Isten áldja magukat, Isten áldja Magyarországot!

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...
216 megjegyzés
További információk

Karikó-tragédia

 Ünnepel az ország: dr. Karikó Katalin visszatért. Igaz csak ideiglenesen, inkább családlátogatás jelleggel, de ha már itt van, akkor a miniszterelnöktől kezdve az MTA-n és a szegedi polgármesteren át a Szegedi Egyetemig mindenki akart vele egy közös fotót, egy húszperces beszélgetést. És persze csak úgy záporoznak az elismerések és díjak. Csak egy valamiről nincs szó: hogy a Karikó Katalin életpályája mögött milyen tragédia húzódik meg. A miniszterelnök miután smúzolt egyet a legújabb “hazai büszkeségünkkel”, kijelentette, hogy nem kér többet a Pfizer vakcinájából, mert van elég és amúgyis jövőre lesz magyar vakcina is. Pedig magyar oltóanyag nem csak lesz, de már van, legalábbis lehetett volna. Ha nem építjük le harminc évvel ezelőtt Karikó Katalint. Tévedés, nem akarom számon kérni az akkori szegedi akadémiai közösségen, hogy miért nem látott a jövőbe. De riasztó, az amúgy teljesen elhallgatott statisztika, hogy a magyarnak született 10 Nobel-díjas közül csak kettő volt magyar a...
Megjegyzés küldése
További információk

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...
33 megjegyzés
További információk