Ugrás a fő tartalomra

Nemzeti egységben a változás

Kedves barátaim,


Ismét elérkezett egy újabb március 15.-e, újra elővesszük folyamatosan ismételt frázisainkat a bátor márciusi ifjúkról, kik egyetlen nap alatt alapjaiban rengették meg Metternich cenzúrára, titkosrendőrökre, spiclikre és fizetett zavarkeltőkre épülő rendszerét.


Egy olyan rendszert rázott le magáról az ifjúság, ami a kevesek hatalmának fenntartásáért áldozta be a sokak Magyarországát, a gondolkodás és a szólás szabadságát, valamint mindannyiunk jövőjét. Egy olyan eszmerendszer igáját rázták le magukról, ami a jelenbéli előnyökért lelkiismert nélkül feláldozta mindenki jövőjét.


Barátaim, a magyar nemzet azon kevesek közé tartozik, akinek két forradalom és három szabadságharc is osztályrészül jutott. Mindegyik dicső harcunkat példátlannak nevezett nemzeti egység táplálta, ám a jelek szerint mégsem tanultuk meg a történelmi leckét.


1848/49-es forradalmat tápláló nemzeti egység nem az az összefogás, amit manapság el tudunk képzelni. Kossuth és Széchényi, a forradalom két nagy államférfija közti különbségeket oldalakon és dolgozatokon keresztül lehetne sorolni, mégis a két férfi egyezséget kötött a nemzet érdekében. Ez nem az egyformaság, de nem is a tekintélyek egyezsége, hanem az ésszerű kompromisszumok egysége volt. Olyan egyezségeké, amik nem arról szóltak, hogy kié a hatalom, hanem egy olyan együttműködés keretét biztosították, amely minden fél érdekeit a lehető legteljesebb mértékben elégítette ki. Megegyeztek, mert ez a nemzet érdeke, pont úgy, mint a sajátjuk, hisz a nemzet hátránya mindannyiunk vesztesége.


Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a múltunkból tanulni, és példaképeinknek megfelelni. Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a nagyobb jó érdekében összefogni és képes vagyunk a közös ellenség, a közös ellenfél ellen civakodás, hatalmi harcok nélkül fellépni.


Ehhez pedig nem vezet más út, mint a folyamatos önvizsgálat, mely az egyéni érdekeket képes a közösség érdekében kordába tartani. Nem lehet az a célunk, hogy a legkisebb közös minimumot találjuk meg, hanem épp ellenkezőleg, e minimumot kell megemelnünk.


Mert összefogás hiányában nem lesz sem forradalom, sem szabadságharc, nem lesz semmi változás: harcunk nem lesz méltó arra, hogy a márciusi ifjakkal együtt emlegessék, hisz inkább Martinovics – összeesküvés lesz a sorsa: hamarabb elhal, mintsem kibontakozna.


Számomra ez március idusának az üzenete: addig hamvába hal minden ellenállás, ha nincs mögötte olyan szövetség, mely nem képes az egyéni ambíciókat kordában tartani, pont úgy, mint a tanárok és az ápolók teszik.


Köszönöm figyelmüket, Isten áldja magukat, Isten áldja Magyarországot!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bölcsek játéka

Olvasom, hogy az Európai Néppárt nem tudja lenyelni sem, kiköpni sem a Fideszt: inkább nem tesz semmit, a Fidesz marad a Néppártban, de továbbra is fel lesz függesztve. Azt hiszem túl sok időt adtak azoknak a "bölcseknek", és azok túl gondolták a dolgot. Mert ugye világos, hogy a Fideszben, pontosabban Orbán Viktor és slepjének a politikájában olyan dolgokat találtak, amikkel nem tudnak, nem akarnak együtt élni. Ezért hát nem fogadták vissza. Ugyanakkor nem is távolították el, bár ennek már nem sok köze van a Fideszhez. Hogy megértsük, hogyan győzött a megalkuvó politikai stratégia az értékek felett a Néppártban, tekintsünk egy kicsit Európa térképére. A távozó Nagy-Britanniában épp úgy, mint a poszt-merkeli Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, kis hazánkban, de számos más országban is startra készen állnak az értékmentes, romboló populisták, és ők elsősorban a Néppárt uralmát fenyegetik. Még most sem szeretnének teret és lehetőséget adni, hogy egy kizuhanó Fides...

Repülőhiba

Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik. A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők ( ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott ) és kötelek. Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget. Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hog...

Gázok

  Mint a fickó – elnézést, de nincs rá más szó – befingik a szobába, majd ki slisszol onnan: ilyen Demeter Szilárd viselkedése. Sorosozik egyet, szítja az amúgy sem szűnő gyűlöletet, majd hirtelen, mintha magába szállna, visszavonul. “Pardon” – mondta, mintha csak a lábára lépett volna valakinek a villamoson csúcsidőben. Csak hogy ez kevés. Miután közzé tették és felkapták, nem lehet meg nem történté tenni egy publicisztikát. Miután Izrael tiltakozott, a zsidó szervezetek megsértődtek, már nem lehet kiradírozni a cikket. Mint amikor valaki a szobába fingik, s utána kislisszol az ajtón. A szag itt maradt, a kár megtörtént. Olyanokat is sikerült Demeter Szilárdnak maga, a Fidesz és Magyarország ellen hangolnia, akiket nem szeretett volna. Sőt fokozni is sikerült azzal, hogy sikerült olyanokat írnia, hogy egyeztetett korábban a zsidó barátaival, akik egyet érettek vele. Ha ezek a barátok tényleg léteznek, akkor vagy nem barátok, vagy nem zsidók – ám mindenképp hülyék. Mert ezzel a cik...